Torma Attila: Győr a II. világháború sodrásában - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 15/2014 (Győr, 2014)
AZ ÉLET ÚJJÁSZERVEZÉSE GYŐRBEN
A VÁROS EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETE A nyilas időket és az ostromot a polgárok 15-20 kg-os súlyveszteséggel vészelték át. A ruhanemű, mindenekelőtt a fehérnemű hiánya volt szembetűnő. Az abból adódó tisztálkodási nehézségeket felerősítette az állandósult szappanhiány. Szappanfőzésre sem volt lehetőség lúgkő hiánya miatt. A fentiek következményeként a közgyógyellátás nagy részét a rühesség és az ebből következő bőrbetegségek gyógyítására kellett fordítani.222 Az egészségügyi ellátást két egymással párhuzamosan fennálló tény nehezítette jelentősen. Egyrészt a győriek leromlott egészségi állapota, a járványok, a táplálkozási hiányosságok, a lakhatási nehézségek miatti rossz kilátások. Másrészt az orvosok és az egészségügyi felszerelés hiánya.223 A háború végén a kiütéses vagy flekktífusz járványa volt jelen a városban és szedte áldozatait, főként az ellátatlanok körében. A flekktífuszt a tetvek terjesztették. A rossz tisztálkodás, az alsó ruházat gyakori cseréjének elmaradása, a ruhák ritka melegvizes mosása okozta a járványt. A fertőzéstől úgy lehetett a legkönnyebben megszabadulni, ha a ruházatot több órán keresztül 60 C° feletti száraz vagy nedves hőkezelésnek tették ki. A győri internáló táborban fel is állítottak egy ilyen fertőtlenítő berendezést. Az ostrom után, a háború végén tehát ez a kór veszélyeztette leginkább a lakosságot. 1945 novemberére hirtelen a fertőző járvány egy másik formája a hastífusz jelentkezett. 90 hastífuszos megbetegedés fordult elő rövid idő alatt. A tiszti főorvos kinyomozta, hogy a téti tejgyűjtő állomáson két fertőzött tejipari munkás dolgozott. A védőoltásokkal csak nehezen sikerült megállítani a járványt.224 Az egészségügyi hatóság felhívta a figyelmet a fokozott tisztaságra, az étkezés előtti kézmosásra, illetve a nyers tej, tehéntúró, tejtermék fogyasztásának szabályaira. „Hiszen akinek módja van tejterméket fogyasztani, kis fáradsággal védekezhet a tífusz e^en> forralással sth. ” Az orvosok tömegesen adták a védőoltásokat (15 000 ingyenes védőoltást kapott a lakosság), a járvány mégis terjedt. A járvány terjedését a tiszti orvos úgy próbálta megakadályozni, hogy a tífuszos beteget ápoló magánházakat magyarul és oroszul „tífuszbeteg”felirattal jelölte meg, hogy az egészségesek elkerülhessék. Novemberre az új járvány a hastífusz olyan méreteket öltött, hogy a kórház már nem tudott új beteget fogadni. Magánházaknál ápolták a fertőző betegeket. A járvány terjedésének egyik okát az orvosok a túlzsúfolt lakásokban látták. Nemcsak a belváros, de a külváros is tele volt tífuszos vagy tífusz gyanús esetekkel. A hiányos higiéniás viszonyok az otthonszüléseknél, a rossz, elégtelen táplálkozás, elsősorban a tej és cukor hiány a városban egy rendkívül magas, 50% arányú csecsemőhalandóságot eredményezett. A háború előtt ez alig 12% volt. A város egészségügye tehetetlen volt a csecsemőhalandósággal szemben. Ennek oka elsősorban nem egészségügyi, hanem közellátási volt. A tüdőbetegek száma is folyamatosan nőtt. A fertőzés elsősorban a 15-54 éves munkaképes lakosságot veszélyeztette. A betegség terjedése olyan mérvűre duzzadt, hogy az újjáépítési munkáknál is éreztette hatását a munkáskéz kiesése. A tiszti orvos felhív222 DNSz: 1945. február 7. 3. oldal. 223 SzGy: 1945. április 24. 3. oldal. 224 GyM: 1945. december 16. 3. oldal.- 106-
