Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)
Forrásközlések - Perger Gyula: Kultusz és emlékezet: Horthy Miklós győri látogatásai
Nemesné Matus Zsanett korabeli testamentumok alapján. Ezekből megtudhatjuk, hogy a testálok hogyan gondoskodtak a maguk után árván hagyott gyerekeikről; illetve kire maradtak, mi lett a testvérek sorsa. A tanulmányok sorát Áldozó István zárja A győri Vagongyár mint hadiipari központ a második világháború alatt címmel, aki olyan harci eszközökről és járművekről készített listát, melyek a Rába-gyárban készültek, és nagy szerepet játszottak a magyar, sőt a német hadsereg ellátásában is. Fontos megemlíteni, hogy a második világháború időszaka a gyár történetében meghatározó időszak volt, hiszen ekkor az országban az egyik legjelentősebb és legkorszerűbb hadiipari üzemnek számított. A Győri Tanulmányok 42. száma forráskiadvány: Borbély Tamás Levéltári források Győr első világháborús éveiből, 1917—1918 cím alatt 54 forrást közöl, melyeket hat csoportba sorolt. Ezek közül a legtöbb a város mindennapjairól szól, ezekből megismerkedhetünk pl. az itt tartózkodó menekültek sorsával, a spanyolnátha terjedésével, a gyári munkások helyzetével, vagy éppen Zechmeister Károly halálhírének bejelentésével is. A Győri Tanulmányok 2021. évi 43. száma 2022 elején jelent meg. A korábbiakhoz híven ismét egy témájában gazdag, színes kötetet foghatunk a kezünkben. A hét tanulmány közül az első, Gerencsér Péter munkája Garta honvédelmi szerepére, a muskétás gyalogosokra hívja fel a figyelmet. Horváth József, folytatva a hagyatéki leltárak kutatását, a Semberger Károly hátrahagyott javairól 1764-ben készült inventáriumot vizsgálja. Kitér a Semberger-ház berendezéseire, bútoraira, a konyhai felszerelésekre, a dísztárgyakra, bemutatva, hogyan élt egy módos győri család a 18. században. Vajk Borbála a Ki hamar ád, kétszer ád című tanulmányában az 1838-as nagy dunai árvíz történetét mutatja be. A szerző írásában azt az összetartást hangsúlyozza, ami az árvíz után megvalósult. A győriek — és Győrön kívüliek is — a szörnyű természeti katasztrófa után ugyanis azonnal összefogtak, és adományokkal (elsősorban pénzzel, de élelmiszerekkel, valamint jótékonysági rendezvények szervezésével is) segítették a rászorulókat mintegy három hónapon keresztül. Izgalmas Galambos Krisztina tanulmánya is, aki főként korabeli újságcikkekre és levéltári forrásokra támaszkodva mutatja be a Schmidl Lázár által 1879-ben alapított cukorka- és csokoládégyár történetét. A Győrszigetbe telepített gyár az első világháborút megelőző években volt a legsikeresebb, ekkor 20—30 mázsa édességet állított elő évente. Ráadásul az első világháború alatt egy új terméket vezettek be, a Győri Ágyúcsokoládét, mely „igen ízletes és nyersen is élvezhető csokoládé” volt. A nagy gazdasági világválság azonban rányomta bélyegét a gyár működésére, és 1933-ban egyesült a Pannonia Magyar-Hollandi Kekszgyárral. Borbély Tamás a Medve és Vámosszabadi közti, a Dunántúlt és a Csallóközt ma is összekötő híd történetéhez vezető utat ismerteti. Perger Gyula Egy elfelejtett győri iparművész. Novák Lenke és az Avar csipke című tanulmányában egy olyan győri születésű, pedagógusként, majd fogorvosként dolgozó nő életét és munkásságát mutatja be, aki csipkéi által olyannyira sikeres iparművész lett, hogy munkái például a Dobos fotószalon által készített képes levelezőlapokon is visszaköszöntek. A sort Bagi Zoltán Péter zárja, aki a 700 éves emlékmű című dombormű megszületését tárja elénk: az 1964-ben kezdődött tervezgetésétől az 1971-es felállításán keresztül egészen az 1992-ben történt lebontásáig. A Győri céhes kiváltságlevelek a 16—18. századból című forráskiadvány 2021-ben jelent meg szintén a Győr Megyei Jogú Város Levéltára berkeiben, melyben Vajk Borbála és Bagi 148
