Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 44/2022 (Győr, 2022)

Forrásközlések - Perger Gyula: Kultusz és emlékezet: Horthy Miklós győri látogatásai

Nemesné Matus Zsanett Levéltári kiadványok bemutatása

Az évente megrendezett Győri és Kisalföldi Levéltári Nap egyik programpontja az aktuális év levéltári kiadványainak bemutatása. Az előadás célja minden esetben az, hogy ezeket a köteteket a hallgatók megismerhessék. A kiadványok szemléltetése során nem formálódik az adott munkákkal kapcsolatosan kritikai vélemény, hanem sokkal inkább arra koncentrál, hogy szemléltesse a levéltárakban folyó munka sokszínűségét, köztük kötetek megjelentetését is. A levéltárakból kikerülő munkák téma, műfaj szempontjából igen változatos képet mutatnak: gyakran van köztük forráskiadvány, tanulmánykötet, vagy éppen monográfia is. Legnagyobb értékük abban rejlik, hogy segítségükkel a régió történetéhez kapcsolódó legfrissebb kutatási eredményeket ismerhetjük meg. A továbbiakban az elmúlt években megjelent győri és soproni levéltári kiadványokat mutatjuk be.

Győr Megyei Jogú Város Levéltára a 2020. évben a Győri Tanulmányok két kötetével is megörvendeztette olvasóit. Ezek közül a 4L számban négy tanulmány és három forrásközlés kapott helyet. A győri városi levéltár egyik célkitűzése, hogy a náluk őrzött, valamint a külföldi levéltárakban fellelhető, Győrre vonatkozó iratok közül minél többet bemutassanak forráskiadások formájában. Erre kiváló példa Francesco Mella kapitány négy levele Győr 1597. évi ostromáról, amelyek a Modenái Állami Levéltárban találhatók. Francesco Mella a Habsburgok szolgálatában állt, és 1596 nyarától rendszeresen tájékoztatta Cesare d’Esté montecchiói őrgrófot — akit patrónusának, pártfogójának nevezett — a magyarországi eseményekről, így Győr említett ostromáról is. Domokos György és Bagi Zoltán Péter a kapitány leveleit olaszul és magyar fordításban is közli. Vajk Borbála viszont a városi levéltár anyagából választott: négy ott őrzött középkori oklevelet jelentetett meg. De olvashatunk a kötetben egy igen csúnyán végződött szerelmi történetről is. Egy joghallgató, Imre László szilsárkányi ifjú összeszűrte a levet egy házas asszonnyal. Mikor a férjet „békés úton”, méreggel nem sikerült láb alól eltenni, agyoncsapták. Ezek után mind a fiút, mind a házasságtörő nőt halálbüntetésre ítélték; az ítélet nyomán 1820 nyarán történt meg az utolsó győri nyilvános lefejezés. Az Egy furcsa szerelmi história. Az utolsó győri nyilvános lefejezéshez vezető út története címet viselő tanulmányban a szerző, Perger Gyula összegyűjtötte a ponyvákban, illetve az énekeskönyvekben ezzel kapcsolatosan megjelent szövegeket is.

A tanulmányok közül kettő a 16. századba vezeti olvasóját: Szatlóczki Gábor A polgár, a zsellér és a jobbágy. Adalékok a győri polgárság középkori adattárához című írásában Győr középkori történetével kapcsolatos fogalmi tisztázások kerülnek terítékre; míg Bagi Zoltán Péter A Győrbe rendelt oszmán had létszáma 1594 és 1598 között a Fuggerzeitungokban található bejegyzések alapján című munkájában beszámol a jelzett időszakban Győrbe rendelt oszmán had létszámának alakulásáról. Mivel korabeli oszmán információk nincsenek arra vonatkozóan, hogy a fenti időszak alatt mekkora haderő állomásozott városunkban, a szerző egy másik forráscsoporthoz nyúlt: a Fuggereknek az augsburgi központjukba küldött híreihez, az ún. Fugger Zeitungokhoz. Horváth József A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17—18. századi Győrben című munkájában az árván maradt gyerekek sorsáról ad számot a

147