Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Tanulmányok - Borbély Tamás: Érvek, viták a medvei Duna-híd létesítése és az 1938. évi közigazgatási változások kapcsán

BORBÉLY TAMÁS zsony, illetve Csehszlovákia immár az újra módosított határon kívül rekedtek. A termékeik értékesítése pedig a Dunántúlon igencsak nehézkessé vált. Sokan attól tartottak, hogy az évek­kel később létesítendő medvei híd sem fogja tudni orvosolni a hátrányos földrajzi helyzetet. A témával foglalkozó cikkek, tudósítások, felhívások, gyűlések állandó és visszatérő elemévé vált ez a pont. Jellemző Érsek Imre, a mosoni érdekek egyik leglelkesebb hangoztatójának felhívása „Erős Mosonvármegyét!” címmel: „De ha megkérdezhetjük a hozzánk visszakerült csallóközieket, mátyusföldieket, bizonyára nekik is ez lesz minden óhajuk közelebb Mosonme­­gyéhez, közelebb ahhoz az úthoz, városhoz, vidékhez, ahol terményeit értékesítheti. Végre egy terület lett újra Kis-Alföld Mátyusföldje, Csallóköz, Hanság vidéke, Rábaköz. Ez az új magyar Bánát, Pannónia virágoskertje, amely termékenyebb az ország bármely vidékénél. Az egyforma éghajlat, talajösszetétel, földrajzi fekvés arra rendeli, hogy a Nyugat előkertje legyen.”22 Gazdaságilag tehát megalapozottnak tűnt az érvelés, miszerint a mosoniak által propagált dunaremetei vagy doborgazi híd megközelítőleg félúton létesülne Győr és Pozsony között, így a felső csallóközi települések gazdáinak nem lenne szükséges Medvéig utazni, hogy átkeljenek a Dunántúlra: „Amikor a koraesti holdfényben a jó úton visszafelé Tejfalun, Bánfán, Felbáron keresztül nyeli gépkocsink a kilométereket, nem tudunk megszabadulni attól a gondolattól, hogy itt jobbra tőlünk a Dunántúlon légvonalban nem egész 15 kilométerre van Magyaróvár és nekünk mégis újabb 80 kilométert kell megtennünk ismét Medvén és Győrön át, hogy hazajuthassunk. Amikor ezeket a távolságokat könnyű szerrel meg lehetne rövidíteni az összeö­­lelkezésre váró, egymásra utalt magyarok között.”23 Érveik hangoztatására többször is csallóközi gazdák véleményét idézik — vagy adták szavaikat „csallóközi gazdák” szájába. Erre példa az Egy nap Csallóközben című úti beszámoló, mely kizárólag a dunaremetei, esetleg doborgazi híd mellett kiálló helyiek „gondolatait” közli. Csak egyet emelünk ki a vélemények közül, mely a történelmi folytonosságot is hivatott érzékeltetni: „Sárosfán a környék egyik legtekintélyesebb urának, Pozsonyvármegye utolsó főispánjának Bittó Dénes földbirtokosnak álláspontját ismerhetem meg. Nyilvánvaló — mon­dotta —, hogy Csallóköz súlyos tömegeinek kívánságát csak a dunaremetei hídépítés elégítené ki maradéktalanul. Csak rá kell nézni a térképre és az maga beszél. Nem is hagyjuk annyiban a dolgot és mindent el fogunk követni abban az irányban, hogy ne töredékek érdekei és távoli törekvések érvényesüljenek, hanem az a megoldás, amely az általános igényeket szolgálja.”24 A gazdasági, közlekedésföldrajzi álláspontot legátfogóbban 1938. november 26-án foglal­ták össze. Eszerint a „Csallóköz legégetőbb kérdése az értékesítés”, melyhez kizárólag Bécs és Pozsony számít jelentős méretű piacnak, Győr viszont — bár a győriek a szerző szerint mást állítanak — a Szigetköz értékesítési kérdéseit sem tudja megoldani, piaca már a Csallóköz nélkül is telített. A cikk rámutat, hogy a Medvénél létesítendő híd azoknak a csallóközi községeknek lenne csupán előnyös, melyek Trianon előtt is Győr vármegye szerves részét képezték. Nem nyújtana azonban megoldást a Csallóköz döntő többsége számára. A dunaremetei híd ezzel szemben Moson és Magyaróvár térségében kapcsolódna a bécsi főútvonalhoz, az árunak csak nagyságrendileg 110 kilométert kellene megtennie, míg a szerző szerint ugyanez Medve irányá-22 Mosonvármegye 38. évf. 78. sz. (1938. november 10.) 2. 23 Mosonvármegye 'óü. évf. 87. sz. (1938. december 11.) 2. 24 Mosonvármegye 38. évf. 87. sz. (1938. december 11.) 1. 94

Next

/
Thumbnails
Contents