Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Borbély Tamás: Érvek, viták a medvei Duna-híd létesítése és az 1938. évi közigazgatási változások kapcsán
BORBÉLY TAMÁS fekvő dunaremetei átkelő megépítése állt.4 A híd létesítése és ezen keresztül a közigazgatás kedvező rendezése érdekében mindkét város jelentős erőforrásokat vett igénybe; politikai, földrajzi, gazdasági és történelmi indokokkal igyekeztek maguk mellé állítani a közvéleményt, befolyásolni a döntéshozókat. A cél érdekében egyesületek alakultak, a helyi gazdasági és politikai elit pedig lobbierejére támaszkodhatott. A két város első ránézésre nem tűnik „egy súlycsoportnak”. Győr a két világháború között ipari, kereskedelmi, közlekedési, pénzügyi, oktatási és egyházi központ volt, lakossága 1938-ban már számottevően meghaladta az 50 ezer főt.5 Magyaróvár ezzel szemben a tárgyalt időszakban még nem egyesült Mosonnal (ennek elfogadásáról - talán nem véletlenül, éppen a konfliktusos időszak közepén - 1938. november 30-án határoznak, de a lépésre csak 1939. június 28-án került sor), lakossága így önállóan a 10 ezer főt sem érte el. Mosonnal együtt vizsgálva a helyzete valamivel kedvezőbb: a két településnek együtt közel 17 ezer lakosa volt. Az önálló Moson vármegye támogatói — mint látni fogjuk — ennek megfelelően inkább az agrárközponti jellegre, a magyar nemzetiség túlsúlyának nyugati országrészben történő biztosítására és a közlekedési, földrajzi hasonlóságokra alapozták érveiket. Előnyösebb pozícióból - Győr A győriek saját gazdasági erejükben és az erősebb érdekérvényesítésben bízhattak. Utóbbi jele volt, hogy az országos sajtó sokkal inkább az ő álláspontjukat vette át, aminek részeként már-már tényként kezelték a medvei híd tervezett felépítését. A Magyar Nemzet tudósítója például 1938. november 9-én már második alkalommal írt — meglehetősen pozitív kontextusban — a medvei hídról. Egyéb opciók ekkor még nem kerültek napirendre.6 A győriek úgy látták: „... különösen fontos szerep és feladat vár Győrre, mint amelynek érdekterületéből elcsatolt tájakat kapunk vissza, sőt amelynek, mint természetes tájközpontnak vonzásköre és távolságsugara előreláthatólag Észak felé nagyobb területre fog kiterjedni, mint 1918 előtt.”7 A győriek számára világos volt, hogy Medve térségében kell a létfontosságú hidat megépíteni, erősítve ezzel Győr és az Észak-Dunántúl kapcsolatát a Felvidékkel. Ennek érdekében sürgették korábban elköltözött intézményi szervezetek Győrbe történő visszatelepítését, illetve azok megerősítését. Nevesítik például a Győri Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara hatáskörének növelését, a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara bevonását, valamint az időközben sérelmesen Fehérvárra telepített orvoskamarai székhely visszahelyezését. A város vezetése november első napjaiban a híd megépítését sürgette. Tapintható volt a lelkesedés, mindenki szükségesnek érezte, hogy állást foglaljon: a kisalföldi táj vezetése egyér-4 A mosoniak a természeti adottságok miatt kedvezőtlenebb pozícióból indultak, mivel az általuk preferált helyszín kijelölése körülményesebb volt. A Duna a Szigetköz ezen részén több kis szigetet hozott létre, melyek megnehezítették egy híd felépítését. így a szimbolikus helyszín kijelölése is bizonytalan volt: Doborgaz vagy Dunaremete neve hangzott el leggyakrabban. Az érdekérvényesítés szempontjából nem volt szerencsés, hogy a legfontosabbnak tűnő kérdésben (hol létesüljön a híd) nem volt egyértelmű mosoni állásfoglalás. Medvénél a földrajzi adottságok kedvezőbbnek bizonyultak és kezdettől ezért küzdöttek a medvei Duna-híd pártolói. 5 Honvári 1997. 115-121. 6 Magyar Nemzet 1. évf. 65. sz. (1938. november 9.) 9. 7 Dunántúli Hírlap 46. évf. 44. sz. (1938. október 30.) 2. 90
