Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: A „Muskatirossok Várossá”. Az állandó magánhaderő megteremtésének kísérlete a 17. századi Gartán
A „MUSKATIROSSOK VÁROSSÁ’ 1680- as urbáriumból tudjuk, hogy itt húzódott a belsőség határa, a szélső épület a csordásház volt.79 A leírás szerint mindenhol a belterület közvetlen közelében volt a határ: István deák földje szomszédságában (amely a mappa szerint a Kiskaputól északra volt), a Kiskert mellett, Kondor István főút menti fundusa mellett, a Répás kertnél (a térkép szerint ez a falu délkeleti része), „az fundusnak végére menvén halmot csináltattunk”, a király út menti akasztófánál (melyet a rajz Garta déli végén ábrázol), a gartai marhapásztor háza mellett. Az akasztófától keletre volt a „Trinker földe”, amely vezetéknév 1672 óta volt jelen, több esetben találkoztunk vele az idézett összeírásokban. Már a szövegből is következik az, amit a rajz megerősít, nevezetesen, hogy Garta határa meglehetősen szűk volt, lakói földínségben szenvedtek. Újabb érv erre, hogy már az 1672. évi kapuvári urbáriumban csupa zsellérhelyként regisztrálták a házhelyeket, noha akkor Garta még korántsem volt benépesülve, a későbbi 39 telek hely helyett csak 24-ről beszéltek. Ugyancsak alátámasztják ezt az 1735-ös összeírás kilencpontos „megfigyelései” (Observationes), melyek elmondják, hogy „ezen Gartha nevő Helységnek nem nagy az határa”, ,,[e]rdeik nincsen; hanem az Meltosagos Herczeghi Haznak Gratiajábul faiznak” és „mezeiek igen csekél vagyon mert az fönt Írott Marháknak is egy darab része más határokon élődnek”.80 Se erdő nem volt, de legelő és szántó is alig, a szántók irtással való bővítésére sem volt sok lehetőség a határ szűkössége miatt. 1677-ben még a csekély kiterjedésű 16 gartai irtásföldet is mások, a kapuváriak bírták.81 Szó szerint megismétli ezeket az adatokat az 1680. évi kapuvári urbárium vonatkozó része is.82 A kapuváriak azért vették igénybe ezt a határt, mert nekik sem voltak a megélhetéshez elegendő termőföldjeik, noha ironikus módon Gartán még annál is kevesebbet találtak, de legalább szárazabb helyen. Amint arra az 1687. évi határjárás, az 1735-ös observatio, továbbá a legelő- és erdőhasználattal kapcsolatos, a Babót és Garta közötti 18. századi permanens torzsalkodások és perek ékesen rávilágítanak, a gartaiak is kénytelenek voltak más falvak határait használni. Vagy az ingoványos, pangó vizekkel teli Hanságban irtottak („Gartaj, vagy Kapuvárj Határban Irtás Kertye vagyon”), vagy a hidászi és osli határban foglaltak halászóvizet maguknak („az Osly főidőn halászó vizeket is bírnak”).83 Ám a belterületen is helyhiánnyal küszködtek, így alakult ki a gartai településszerkezet sajátossága, az úgynevezett „közös udvar”. A közös udvar (vagy más, országosan ismert alternatív elnevezéseken: társas udvar, zug, köz, udvar-utca, hosszúházas udvar, csíkudvar)84 a szalagtelkes falvak azon beépítési rendjére utal, hogy a szűkösség miatt ugyanazon a házhelyen egymás mögött több, akár 5-8, állandó lakás céljára szolgáló épület épült fel. Garta esetében az 1677-ben összeírt 39 telek egy 1862-es jelentés szerint 156 részre aprózódott fel, egy-egy hosszúkás telek egyik oldalán az egymás mögött felépült házak miatt az udvar egyfajta bel79 MNL OL P 108 Repositorium 65. Fase. 9. Az 1680. évi kapuvári urbárium, pag. 114. 80 MNL OL P 108. Rep. 14. Fase. D. No. 130. pag. 140. 139. 81 Nagy István (3 hold), Nagy Miklós (3), Nagy György (3), Nagy Benedek (3), Nagy Gergely (3), Nagy János (3 és „idem ibidem” Vi), Sipőcz Gergely (4), Sipőcz György (3), Sipőcz András (1), Kondor István (1), Varjas István (1), Molnár András (1), ifjú Sipőcz András (1), Kovács Miklós (1), Cserpes Lőrinc (1). MNL OL E 156 Fase. No. 2. pag. 138. 82 MNL OL P 108 Repositorium 65. Fase. 9. Az 1680. évi kapuvári urbárium, pag. 109. 83 MNL OL P 108. Repositorium 14. Fase. D. No. 130. pag. 140.; Gerencsér 2019a. 122. 84 SonnevendlQtYò. 137-138. 23
