Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról
RUGGERIO FABBARINI LEÍRÁSA GYŐR 1594. ÉVI OSTROMÁRÓL indult haza, ezért mindenki nagy becsmérlése közepette távozott. Néhány nappal később úgy döntött, hogy Innsbruck felé távozik, amely annak az országnak a közepén helyezkedett el és igen biztonságos volt. Don Giovanni úr, Burgau őrgrófja és del Monte Bécsbe vonultak vissza azzal a szándékkal, hogy négyezer gyalogost küldenének segítségül bárkákon a Dunán, ha lehetséges volna. [29] Győrben, a városon belül maradt Fabbarini is, mert őt küldték, hogy vigye az összes felszerelést és a sebesülteket a városba, ezt a feladatot pedig nagy hűséggel hajtotta végre. Mikor el akart volna menni, a hidat, amelyről fentebb szóltunk, összeomolva találta, ezért maradnia kellett. Győr védelmére Hardegg gróf generale, bátor harcos volt kijelölve, aki ismerte a város elszenvedett károk miatti gyengeségét, és hogy mennyire állhat ellen egy ilyen erős és hatalmas ellenségnek. Mégsem tűnt el hatezer gyalogosával, hanem ő maga is maradt, felkészült rettenthetetlenül és a lehető legnagyobb szorgalommal gondoskodni arról, amit ebben a helyzetben szükségesnek ítélt. Ahogy egyre több teret veszítettek [a keresztények], mindenki csak nézte, hogy minden nap, minden órában és minden percben a város egyre inkább romjaiba dőlt. Már nem is maradt hely, ahova visszavonulhattak volna, hogy biztonságban legyenek a gyakori és nagy ágyúzástól. Ugyanis ekkor már valóban annyit lőttek a törökök, hogy a korábbiak ahhoz képest semmik voltak. [30] Szinán pasa úgy gondolta, a bentiek ilyen félelem mellett bármilyen áron meg fogják adni magukat, amit rövidesen látni majd, hogy be is következett. A seregünk távozásának hírére bizonyos kereskedők, akiknek a Rábcán sok felszereléssel és élelmiszerrel megrakott bárkája állt, semmivel sem törődve elmenekültek. Miután ezt megtudták a városban, oda menyén behúzták a holmit nagy megelégedésre. De az ellenség felismervén, hogy szabad tere van, vágtázott mindenfelé, és megszerezték a keresztények tíz tüzérséggel megerősített naszádját, mivel csak gyenge őrséggel álltak Komárom és Győr szigetei között. Nem hagyván abba a város ostromát, a Rába partján egy újabb sáncot építettek, amely az előváros egészét lőhette, rombolhatta a várat és a királyképe palotáját, mindenben kárt téve. De mivel nem reménykedtek a bentiek a segítségben, elrendelték, hogy az élelmiszert osszák el nemzetiségek szerint, hogy ne szülessen háborgás; mivel nem is maradt más nekik — igen szomorú dolog —, mint egyszerű kenyér. Ottavio Anerleo kapitányt elküldték, hogy sürgesse a főherceget, hogy segítse meg őket, aki azzal a válasszal tért vissza, hogy meg fogják tenni. [31] De az ellenség, amely a közelítőárok építésén dolgozott, felhagyván azzal, befejezhette annak az aknának az építését, amelyet már elkezdtek. Ennek az [aknához közeli] bástyának a védőit puskával szereltette fel a királyképe és elküldte néhány emberét egy bárkában. Ök megöltek négy munkást, akik [az aknán] dolgoztak és nemcsak megmenekültek, hanem az átkeléssel ki is ismerték ezeket a vizeket, és így belülről elkezdhettek dolgozni, hogy megtalálják az aknát, és már a közelében is voltak, mert azt tanácsolta nekik Perlini colonello, hogy törjenek át az aknába. Végül mégis úgy döntöttek, hogy késleltetik másnapig az áttörést, mert már éjszaka volt. Ez volt az oka, hogy az ellenség az aknáját befejezvén időt nyert, hogy felrobbanthassa, de nem sikerült nekik, mert a sietségük nem hagyta, hogy kellően hatékonyra csinálják meg, leginkább a tábor felőli lyukon robbant ki. Ha tényleg működött volna, kétségtelenül romba dönti ezt az egész bástyát. [32] Mivel ez a dolog nem váltotta ki azt a hatást, amelyet a törökök vártak, kapával láttak 167
