Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról

BAGI ZOLTÁN PÉTER - SZOVÁK MÁRTON

neki a [bástya] lebontásának, hogy kiköszörüljék a csorbát. Ezzel egy időben pedig építettek egy újabb közelítőárkot a Rábától balra eső oldalon, és így megerősítették magukat az elővárosban is a város kapujával szemben, nehogy a bentiek még egyszer ki tudjanak törni, és ugyanezt tették a szigeten, a folyó partjának közelében, ahol az anatóliai beglerbég161 állt a sereg harmadával letáborozva. Ezzel az erősség minden oldalról a törökök árkaival lett körülzárva, akik minden órában megfeszültek, hogy feltöltsék a várárkot bárkák, bálák, fatáblák, rönkök, föld és minden más belehányásával, ami csak a kezükbe került. És hogy lerombolják a védműveket, folyamatosan ágyúztak az ő contrascarpá]uk róI. A többi, Rábához közeli és szigeti ágyúállás a falakat és a mellvédeket rombolta, Győrben már nem maradt semmilyen biztos [és ép] épület. Időnként megesett, hogy a [török] lövedékek átszálltak a város felett, hanem a túloldalon saját embereiket érve okoztak nagy károkat.

[33] A bentiek még egyszer elküldték Ottavio kapitányt, hogy tiltakozzon a főhercegnél, hogy gyorsabbnak kellene lennie a segítségküldésben, mert nem tudják tovább tartani a várost. Pedig [a védők] nem hagytak fel a bástyákon szükséges fedezékek, mellvédek, keresztárkok és búvóhelyek építésével, mivel már bástyacsúcsok nem voltak, és lelkesnek akartak látszani, mint akik nem félnek semmitől. Ezért ki is küldtek száz magyart, hogy támadják meg a törököket, akik az árkokon dolgoztak és a Rába mellett a bástya előtti árok feltöltésén. Meg is öltek közülük jó néhányat, ezzel a többit megfutamították. Később, látván a mieink kis létszámát, visszatértek és visszaszerezték az említett helyeket, a magyaroknak pedig vissza kellett vonulniuk az erődbe, miközben két német meghalt, akik csak későn kezdtek menekülni.

[34] Megszokott volt az erődben, hogy Ferrante de Rossi maestro di campo az ő és Greiß colonello itáliai kapitányaival visszavonták az olaszokat pihenni, míg a németek őrködtek, és eközben gyakorta a királyképe minden szükségessel ellátta őket, bár valójában nem volt akkora engedelmesség, amilyet a helyzet megkívánt volna. Ugyanis ezek a zsoldosok nem tűntek megfelelőnek és mindig széthúztak egymás közt, egyrészt a nemzetiségük miatt, másrészt a természetük miatt, még vallási különbséggel is tetézve, és a falakon igen gyakran vitatták, hogy ki felel éppen a védelemért. Ezzel ellentétben a törökök épp amennyire hatalmasok a hadmozdulataikban, olyan hatalmasok a parancsolásban és a döntésekben is. Egyetlen embertől függenek, akitől nem volt még olyan dolog hirtelen elrendelve, amelyet mindenki egyazon csodálatos szorgalommal végre ne hajtott volna, elkerülvén a kellemetlenséget, hogy mást akartak volna tudni, mint amit tudniuk kellett.

[35] így tehát lerombolták részben a már aláaknázott bástya csúcsát, és egy éjjel odavezettek egy bárkát, amelyet elsüllyesztettek az árokban az átkeléshez. Ezen hidat építettek, amin pedig nagyon könnyen kelhettek át, habár azzal a veszéllyel, hogy a bástya szárnyairól támadják őket. Annyira kibővítették ezt a hasadékot, hogy reggel akkora áttörést láttak ott, amiben nyolc ember kényelmesen elhelyezkedhetett volna, és így rövidesen az egész falat ledöntötték és nekiláttak, hogy kivájják a földet és szorgosan az árokba hányják. így a nap harmadik órájára negyven török át is kelt kettesével minden következmény nélkül, annak ellenére, hogy a bástyaszárnyakról folyamatosan lőtték őket kartácságyúkkal és muskétákkal. Négyen már a bástya mellvédjét támadták a falak romjain, de a védők visszalökték őket rögtön, sőt a ben161 Szaturdzsi Mehmed anatóliai beglerbég. Kjátib Cselebi 1916. 221.

168