Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról

RUGGERIO FABBARINI LEÍRÁSA GYŐR 1594. ÉVI OSTROMÁRÓL

harcolt, és levelet hozott ettől a fejedelemtől, amelyet Pálffy úrnak címeztek. Ezúton értesítette, hogy a török szultán megbízta, hogy égesse fel Magyarországot és Ausztriát, de ő emberként ezt végtelenül sajnálná a bekövetkező károk miatt, ezért békét kívánóként azt mondta, ha Pálffy közvetítené ezt a békét a császáriak felé, ő a másik oldalról tárgyalna a nagy törökkel és Szinánnal. Ezt megtudván a mieink azonnal futárt küldtek a császárhoz, hogy választ kapjanak tőle, amely soha nem érkezett meg. Fölösleges is lett volna, mert a mieink megfelelő számban voltak, nem akartak békét. De aztán az történt, hogy elveszett a sziget és a város, ahogy tovább olvasva majd kiderül.

[25] Szinán megfontolta, hogy ha szabadon hagyja a kapu kijárását, amely a szárazföldre vezet, onnan a mieink gyakran rá tudnak támadni és veszteségeket okozni neki, és úgy döntött, hogy megkísérli egy időben a város felé nyomulást és a sánc visszavételét, amelyet korábban csinált. így nekiindult, azonnal visszaszerezte azt és kijavíttatta, három nagy ágyút és két sagròt helyeztetett oda árkokkal egyik és másik oldalról is, amelyek további ötven lépés hosszúságban terjedtek ki, és a régi árkaikba torkollottak. így kezdett másnap reggel lövetni, és akkora károkat okozott, hogy a legutóbbi semmi nem volt ahhoz képest.

[26] De még nagyobb [baj] is született, mert a pasa, akinek az utolsó erőfeszítéseket kellett megtennie, hogy elfoglalja a szigetet, minden szükségeset előkészített szeptember nyolcadikán éjjel. A Duna partján elhelyeztetett néhány sánckosarat és kisebb-nagyobb ágyúkat, felsorakoztatta az egész hadsereget, és három bárkával és janicsárokkal megrakott pontonokkal átkelt a folyó túlpartján arra a részre, ahol a tatárokat megverték. Nagy nehezen átjutottak, megtámadták a németeket, akik ott a védelemre készített árkot őrizték. Ezek megrettentek, és anélkül, hogy bárkit bevártak volna, gyáván futásnak eredtek, mindent hátrahagyva. Ezt látván a törökök erődítésbe kezdtek és előkészültek, hogy ellenálljanak a mieinknek, mert meghallván a táborban a részegesek gyáva futásának hírét, riadóztattak. Ezek a fejedelmek [de’ Medici, Kari burgaui őrgróf, a szász herceg stb.] lelkesen rendbeszedték a zsoldosaikat, a maestro di campo pedig elküldött a gyalogságért, amely - Pálffy jelentése szerint — két nappal korábban érkezett tizenötezer fővel. De don Giovanni úr, amikor őket kereste, hogy segítségül vigye őket, azt látta, hogy mind elszéledtek; nem tudni, hogy milyen okból, sem, hogy kitől kaptak engedélyt rá. Ettől a hírtől megzavarodtak a fejedelmek - gondolhatja mindenki —, de mégsem akarván ilyen különös helyzetben sem cserbenhagyni a többieket, azonnal elküldték háromszáz olaszért és ötszáz magyarért, akik Győrből jöttek. De mivel öt mérföldre voltak onnan, ahol a törökök egyre nagyobb számban gyülekeztek, minden további késedelem nélkül úgy döntöttek, hogy egyedül a lovasságot vetik be, így három svadron indult el. A szász hercegre került a sor, hogy támadjon a szárazföld felől don Antonio és Verginio úr, valamint csapataik kíséretében, Zrínyire pedig, hogy a másik oldalról, Burgau őrgrófjával átellenben don Giovanni úrral és del Montéval támadjon. Ok mind megtették kötelességüket híres harcosként, de a törökök félelem nélkül tartották magukat, mivel megerősített árkok mögött voltak és egy közeli falu házaiban. Don Antonio a vérteseivel emberfeletti erővel harcolt, ágyúlövést kapott a lova fara és a nyeregkápa között, ami miatt a földre esett, és olyan szerencsétlenül érkezett a hátára, hogy két óráig fel sem bírt kelni. Ott is maradt volna, ha Fabio Gallo da Osmo nem segít rajta, aki leszállt a lováról és feltette rá don Antoniót. Végül azért menekült meg, mert don Virginio, aki a hívására ment oda, lelkesen és bátran rátört a török állás árkára, miközben

165