Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)

Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról

BACI ZOLTÁN PÉTER - SZOVÁK MÁRTON

lehetőséget, hogy megvessék a lábukat, megfutamodtak és elhagyták a helyet, maguk közül háromszázat holtan hátrahagyva.

[11] Ezen a napon érkezett a törökök táborába nyolcezer emberrel a tatár fejedelem, aki bár nagyobb számú zsoldossal indult az országából, már sokat megöltek közülük a gyakori összecsapásokban Teuffenbachhal és másokkal. Ezek szép és erős népek voltak - mind lovon íjakkal és néhányan szablyával -, de kegyetlen természetűek. Azzal kérkedtek, hogy lovaikkal át akarnak ugratni a falak felett — valóban igen mozgékony hátasaik vannak —, és eltökélték, hogy átkelnek a Dunán. Mindeközben a török az ágyúzással akkora kárt tett a falak mellvédéiben, hogy nagy kockázattal lehetett csak ezekre feljárnia a bentieknek, hogy védekezhessenek. Olyannyira előrehaladtak az ostromárkokkal, hogy nem voltak húsz lépésnél messzebb a contrascarpáx.ó\ ezen a napon. A birodalmiak által első védvonalként emelt ravelintkét alkalomadtán őrizetlenül hagyták a német vezetők gondatlansága miatt. Eközben néhány, szám szerint huszonkét magyar jelentős vitézséget mutatott, akik éjfélkor a falakról ágyútűz fedezete mellett kitörtek azzal a céllal, hogy megtámadják a törököket, akik közül sokat megölnek, a többiek pedig visszafutnak a seregük táborába. Úgy ítélték meg, hogy ha a kitörés nagyobb lett volna, vagyis több zsoldossal és ilyen bátorsággal, kétségtelen, hogy nagy eredményt hozott volna, mert ezek kevesen úgy megrémítették a törököket, hogy egész éjjel mozdulatlanul maradtak a nagy félelem miatt.

[12] Ezért Szinán, mivel tudta, hogy a város elfoglalásának a kulcsa a [S]ziget[köz] megszerzése, augusztus tizenötödikén hajnalban felsorakozott a folyó partján három mérföldre Győrtől, egész seregével hat mérföldnyire és tovább elnyúlva, betöltve az egész síkot és dombokat, amik a parton voltak. Először is hét állást építtetett sánckosarakból, megfelelően ellátva tüzérséggel, körülbelül háromszáz lépés távolságra egyiket a másiktól, amelyek körülvették a szigetet íj alakban és kereszttűzzel uralták az egészet. Az arkebúzokat és muskétásokat a folyóhoz közel helyezte el, a lovasokat pedig egy ennél magasabb, teátrum-szerű helyen. Mivel pedig a sziget legveszélyesebb pontján a keresztények árkait a németek őrizték néhány ágyúval, Szinán kétszáz muskétás janicsárt küldött át hajón, hogy támadják meg őket. Ettől megijedve a németek gyáván és részegen elmenekültek, az ellenség hatalmában hagyták a helyet, akik azonnal sáncokat alakítottak ki, védekezésül pedig azokat az ágyúkat használták, amelyeket ott találtak. És már a többiek is az átkelésre készültek, amikor a keresztény táborban riadóztattak és összeállítottak egy olasz csapatot. Don Giovanni úr és del Monte elrendelték, hogy tíz lovas svadron kövesse őket teljes lendülettel, akik attól sem félve, hogy a túloldalról az egész ellenséges sereg nagy ágyúzással lövi őket, olyan lelkesen vetették magukat a törökre, hogy el is űzték az ellenséget, és egyetlen erőfeszítéssel visszaszerezték az elfoglalt árkokat. Habár Otto del Montét, azoknak a gyalogosoknak a kapitányát eltalálta két arkebúzlövés, de jelentéktelen sérüléseket okozott. És így a janicsárok, akik korábban átkeltek, nem tudtak visszajutni a folyón túlra tizenhat-tizennyolc kivételével. Az pedig csodaszámba ment, hogy don Giovanni úr és del Monte nem szenvedtek semmilyen sérülést, holott mindig a legveszélyesebb helyeken jártak, hajtva és lelkesítve mindenkit, elvégezvén a tapasztalt vezérek és a bátor harcosok feladatát, és számtalanul hullottak körülöttük a halottak a sűrű ágyú- és muskétatűz áldozataiként, amely rájuk záporozott a folyópartról. így tehát a keresztények mindent visszaszerezve valamivel tovább hátráltak annál, hogy az ellenség, amely folytatta a lövésüket, eltalálhatta volna őket.

160