Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról
RUGGERIO FABBARINI LEÍRÁSA GYŐR 1594. ÉVI OSTROMÁRÓL nemtörődömséggel gondoskodott annak a [városnak a] védelméről, amelyet éppen az ellenség gyötört tizenhat ágyúval három sánckosárhalom157 mögül, melyek háromszáz lépésre voltak a contrascarpdtói. [8] Viszont a sekély ostromárkok hatvan és fél lépés közelségben voltak, tele muskétásokkal, akik soha nem hagyták abba a falak lövését; bár a legnagyobb kár, amit okoztak, valójában a belső dolgokban esett. Mivel ezeket [az épületeket] fatáblák borították, ezeket levetették, hogy ne fogjanak tüzet. Habár az ellenség felhúzta a sánckosarait, nagy károkat okoztak nekik. Sehol nem lehettek biztonságban, mégis kevesen szenvedtek, mivel a tüzérségünk miatt legfeljebb kétszáz török halhatott meg naponta, ahogy a [török] foglyok - akiket elég gyakran ejtettek - beszámoltak róla. Szinán nem hagyta abba a sziget azon részének lövetését sem, amely három mérföldre volt a várostól, ostromárkokat csináltatott és sánckosarakat, de mivel a mieink a túlparton jól el voltak sáncolva egy futóárokban, bátran kivédtek mindent. [9] Viszont augusztus 5-én az árkok őrzését néhány német látta el, akiknek sem ezek a dolgok [Győr városa és népe] nem voltak drágák, sem a dicsőség. Ezek megijedvén egy ellenséges sortűztől, menekülőre fogták és elhagyták a helyet. Miután ezt a törökök meglátták, sebesen három bárkába szálltak, és ezekkel átkelvén a folyón megszerezték a birodalmiak két ágyúját, amelyeket a folyóba dobtak és visszatértek más kár okozása nélkül. Ez a dolog igencsak elgondolkodtatta a keresztényeket, tekintve, hogy ennek a szigetnek az elvesztése egyaránt okozhatta volna az erősség elvesztését is. A bentiek elhelyeztek néhány nagy sánckosarat a mellvédjük mögé, hogy ha ez leomlana, három vagy négy lépésnyi nagyságú maradjon abból, amivel még mindig fedezni tudják az ágyúikat. A sánckosarakat — amiket így használtak fel — folyamatosan pótolták. Ha az ellenség kívül emelt valamit, ők is emeltek belül, mivel bőven volt földjük és ganéjuk. Hogy elérjék ezt a hatást, versenyszerűen sietett az egyik és a másik fél is anyagot hordani bármilyen sarkallás vagy ösztökélés nélkül. [10] Amikor eljött augusztus hetedik és az ostrom nyolcadik napja, az történt reggel, hogy Giovanni de’ Medici úr éppen kiment, hogy megnézze a sáncot, amelyet a szigetecskén csináltak, ahogy említettem. Ekkor egy olyan nagy eső kapta el, hogy del Monte úr, Perlino colonello és sok más bátor lovag társaságában visszahúzódott egy házba, és ugyanígy tett a zsoldosok nagy része a ravelintkből és a fedett utakról is, hogy mentse az irháját. Erre körülbelül ötven török lovas előretört a contrascarpa elejéig, de a saját kárukra, ugyanis a víz — amely még mindig nagy mennyiségben ömlött az égből - megakadályozta, hogy az arkebúzokkal tüzelhessenek, ezért rögtön visszavonultak. Egy hatezer fős janicsárcsapat tizenkét-tizenötezer lovas támogatásával a ravelin támadására indult, amelyben csekély őrség maradt azon a részen, akik ellen akartak állni és megvédeni a bejárást. Közülük Flaminio Francolini da Jesi, értékes harcos - aki korábban háborúzott Franciaországban és Németalföldön is - Rocarolo lovag, Giacomo de’ Medici és további harmincnégy elesett, a többiek az árokba vetve magukat elmenekültek, ezért a törökök elfoglalták a ravelint. Úgy gondolták, hogy kis erőfeszítéssel megszerzik a maradék védműveket is. De ez a hír eljutott don Giovanni úrhoz és del Montéhoz, akik hirtelen odarohantak és fellelkesítették a menekülőket, és mivel már az eső is elállt, ágyú- és muskétatűz alá vették a törököket, ezért ezek megbánva, hogy ilyen balgák voltak, nem látván 157 Vesszőből font és földdel megtöltött magas kosár, amelyet felállítva fedezékként v. sáncok falának szilárdabbá tételére használtak. 159
