Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 43/2021 (Győr, 2021)
Forrásközlések - Forrásközlések Bagi Zoltán Péter - Szovák Márton: Ruggerio Fabbarini leírása Győr 1594. évi ostromáról
RUGGERIO FABBARINI LEÍRÁSA GYŐR 1594. ÉVI OSTROMÁRÓL harcászati formációra utalt. A kifejezést mind a lovasok, mind a haditengerészet, mind a légierő szervezeti egységeként ismerjük és használjuk manapság is. Nem összekeverendő a 16—17. századi jelentése a 18-19. századival, amikor két lovasszázad alkotott egy svadront vagy osztályt. Szultáni béke - káni közvetítési ajánlat Eddigi tudomásunk szerint a hadakozó felek között az 1595. év legelején kezdődtek meg a tárgyalások egy lehetséges békekötésről. Az Udvari Haditanács protokollumának 1595. február 11-i bejegyzése szerint a Habsburg Birodalom utolsó 16. századi orátorának, Friedrich von Krekwitznek titkára, Pietro Bonhomo egy január 26-án írt levelében arról tájékoztatta a haditanácsosokat, hogy néhány fogolytársával együtt Budára érkezett.01 A Belgrádból történt ideszállításukat természetesen nem tekinthetjük a véletlen művének. Szinán nagyvezír ugyanis a budai beglerbéggé tett fián, Szinánpasazade Mehmeden61 62 keresztül békeajánlatot tett a Habsburg udvarnak. II. Rudolf már 1595. február 18-án arról tájékoztatta a spanyol Németalföldet kormányzó öccsét, Ernő főherceget, hogy ezt Bonhomon közvetítésével a már több diplomáciai küldetésben is járt Hans Bernhard Periinger vitte el Prágába. Az uralkodó azonban kategorikusan elutasította a nagyvezír ajánlatát, mivel az a Magyar Királyságról való teljes lemondást és az elmaradt három évi adó Portára küldését követelte.63 Fabbarini leírásából azonban az derül ki, hogy már 1594-ben felmerült a békekötés lehetősége. A Pálffy lovasai által augusztus 15-én elfogott csausz vallomásában arról számolt be, hogy biztosan tudja, a szultán békét akar, de csak ha II. Rudolf maga, vagy közvetítő által kéri ezt. III. Murád (1574—1595) Szinánnak teljes körű felhatalmazást adott a tárgyalások lefolytatására. A szerző emellett egy békeközvetítési kísérletről is beszámolt. Eszerint szeptember 2-án a keresztény táborba érkezett egy rabszolga, akit a tatár kán, Gázi Giráj (1588-1608) küldött egy levéllel Pálffyhoz. Ebben az állt, hogy a szultán megbízta a Magyar Királyság és Ausztria felégetésével. A kán azonban a békét kívánta volna, és ezért felajánlotta a magyar mágnásnak, hogy amennyiben ő közvetítené szándékát az uralkodó felé, úgy ő erről tárgyalna a szultánnal és a nagyvezírrel is. Fabbarini szerint ezt megtudva a keresztények futárt küldtek II. Rudolfhoz, kérve válaszát, ám az soha nem érkezett meg. A szerző szerint ez fölösleges is lett volna, mert a szigetközi táborban senki sem akarta a békét. Meg kell jegyeznem, hogy a krími tatár kán 1597 novemberétől 1598. augusztus végéig több alkalommal is tárgyalt Bátori Zsigmonddal, majd a fejedelem lemondását követően Miksa főherceg megbízottjaival egy lehetséges béke feltételeiről.64 Szövegkiadási elvek 61 ÖStA KA HKR - Wien Pr. Exp. Bd. 194. föl.: 239r No. 23. 62 Gévay 1841. 17. 63 Hatvani 1859. 76-77.; Ivanics 1992. 183-199.; Tóth 2000. 167-168. 64 Ivanics 1994. 105-118. 139
