Levéltári források Győr első világháborús éveiből II. 1917-1918 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 42/2020 (Győr, 2020)
Tartalomjegyzék
GYŐR AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTOLSÓ KÉT EVÉBEN üzemében nagyságrendileg hasonló, vagy alacsonyabb lehetett a külföldi munkavállalók aránya. Más nemzetiséghez tartoztak ugyanakkor a városban állomásozó helyőrség katonái. A lakosság és a városvezetés a bosnyák egységekkel mind gyakrabban került összetűzésbe. A közzétett forrás erre a konfliktusra utal — amihez az ellátás folyamatos romlása mellett a bosnyák katonák eltérő kulturális háttere és szokásai is hozzájárultak.18 Angyal Armand főkapitány például nehezményezi, hogy „őrjárataik a bordélyháznál nem tartanak rendet, mert tévesen értelmezett faji összetartásuk rendkívül kifejlett”, míg a rendszeresen elkövetett garázda bűncselekményeket a számlájukra írja.19 A források révén rálátást kapunk a város lakáshelyzetének nehézségeire is. A tisztviselők ellehetetlenülése és a munkásság számának jelentős növekedése tovább nehezítette a háború előtt is jelenlévő lakhatási válságot. Az 1915-16-ban bekövetkezett hadiipari konjunktúra miatt felfutott a termelés, ám közben az építkezések leálltak, s az építőiparban, illetve azokban az ágazatokban, amelyek döntően fogyasztási cikkeket állítottak elő, a munkaképes korú lakosság mozgósítása miatt nagyfokú munkaerőhiány állt elő.20 Győrött elsősorban a gyárak bővítése, a termelés fokozása, illetve az Iparcsatorna építése járult hozzá a lakosságszám gyors emelkedéséhez. Emellett a menekültek — ugyan átmeneti, mégis hónapokig tartó — tömeges megjelenése is említésre méltó. A Törvényhatósági Bizottság a hivatalos, népszámlálás szerinti 45 ezer fős lakosságszámmal szemben 1915-ben 57 ezer fő életvitelszerű jelenlétről számol be.21 Győr - Budapest mellett — a legkedvezőtlenebb helyzetben volt: lakosok ezrei éltek méltatlan körülmények között, üzemi munkások százai-ezrei pedig hadifoglyokhoz hasonlóan barakkokban voltak kénytelenek meghúzódni. Az ipari üzemek tervezettnél korábbi bővítése — melyhez a város telket, infrastruktúrát biztosított — fokozták a nehézségeket. A város a háború előtti tervek módosításával, új területek bevonásával, téglagyár létesítésének tervével igyekezett rendezni a válságot, ugyanakkor ezek a lépések csupán kismértékű javulást eredményeztek. Ráadásul a háború lezárása és a trianoni béke következtében újabb menekültek érkezése nehezítette tovább a lakáshelyzetet. Az üzemek által létesített lakótelepek — vö. Ágyúgyári lakótelep — enyhülést jelentettek ugyan, az átadott lakások komfortfokozata jelentős hiányosságokat mutatott, közművekkel történő ellátásuk pedig további terheket rótt a közösségre. A világháború utolsó két évében a szociális gondoskodás megszervezése, a szociálpolitika intézményrendszere is átalakult. A világégés első felében a hadisegélyezés és a rokkantellátás kezelését tekintették elsődlegesnek, ezeket a hagyományos intézményrendszer keretein belül próbálták kezelni. A hadiárvák ellátását például a még békeidőkben is meglehetősen lassan reagáló és bürokratikus Árvaszékek igyekeztek koordinálni, a szétaprózódott ellátórendszer országos felügyeletét pedig jórészt az egyébként is túlterhelt Belügyminisztérium látta el. Mérföldkőnek számított az Országos Hadigondozó magyar-agyugyar-rt/ 18 11. számú forrás 19 11. számú forrás 20 Völgyesi 2016. 80-81. 21 Torma 2016. 186. 13
