Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A I7-18. SZÁZADI GYŐRBEN szonyba ment Búcsúra, költséghre” egy forint ötven dénárt adott a gyám; míg Benda Mihály özvegye 1733-ban két ilyen kiadást is említ: „Mikor Boldogh Aszonyban vallánk, attam” 45 dénárt, illetve „az Boldogh Aszonyj útban egy olvasót vettem nekj” hat dénárért. Figyelemre érdemes, hogy mindkét bejegyzés májusban íródott: Németh Ambrus kutatásaiból73 tudjuk ugyanis, hogy a győri ferenceseknél működő Rózsafüzér Társulat május elsején, míg a magyar társulat tagjai május 3-án zarándokoltak minden évben a Fertő melletti Boldogasszonyba,74 75 melynek népszerűségére Piszker Olivér, illetve Norbert Frank kutatásai már korábban felhívták a figyelmet. 5 Érdemes figyelnünk arra is, hogyan bántak a gyámok a megbetegedett gyermekekkel, mit költöttek gyógyulásuk érdekében. Erre utaló tételeket is találunk az elszámolásokban, melyeknek „száraz” adatait sok esetben kiegészítik az elismervényekben olvasható megjegyzések. Szőnyi István özvegye, Babatics Katalin például 1734-ben részletesen beszámol a rábízott Illos Julinka betegségével kapcsolatos kiadásairól. Többek között az alábbiakat olvashatjuk: • „Fűzettem az Apatikában 4 dosis Porért hogy meg betegedet d. 40. vélvén hogy azal segíthetek rajta”; • „Hat egéfi hétigh egéfi Etszakákon Gyertyámat egettem, aztat fői fiámlálván könnyen el egettem” 50 dénárt; • „Mivel Gindll Balás Uram az Urnák havával hozám jővén, mondotta, hogy valamit megh kiván az betegh megh kői néki ßerezni, arravaló nézve zemlére, kalacsra, piskótára, Tyukfiakra, Galambfiakra, Borjú húsra, és más egyéb Betegnek való Étkekre el költöttem” négy forintot és 25 dénárt; • „Az mellete való mind magam [na] k, s mind pedigh fiolgálóm[na]k /: kit is hat hétigh magam dolgára nem küldhettem :/ faratsagaert, s dolgom mulahtásaért, mint hogy oly sülős betegseghiben Léven hogy maga ereje aitai az Agyba[n] megh sem fordulhatott mit ítél az Ur, magára az Urrà hagyom” - ez utóbbi tétel mellé egyébként az 1 forint 85 dénár összeg került. Babatics Katalin asszony hosszabban idézett leírásából világosan látható, hogy a beteg gyógyulása érdekében sok mindent megtettek akkor is, ha árván maradt gyermekről volt szó. Különösen a felsorolt ételek sora figyelemre méltó e szempontból, hiszen egészséges gyermek aligha ehetett rendszeresen kalácsot, piskótát, „tyúkfiakat” és egyéb hasonlókat. Nemcsak az árvák öltöztetésére, taníttatására, nevelésére vagy - szükség esetén — gyógyíttatására költöttek a vagyon kezelői; gondot kellett viselniük az árvák örökségeként fennmaradt ingatlanokra is. Illos István és Ziday Erzsébet után egy majorház maradt a hat árvára; ennek „reparatioja” is kiadásokkal járt időnként. Egyszer a szoba fala dőlt ki, ezért kellett téglát vásárolnia a vagyon kezelőjének; máskor a nádtető megjavítása vált szükségessé: az ehhez vásárolt nád, illetve bakonyi léc mennyiségéről és értékéről is adatokat nyerhetünk az elszámolásokból. 1734-ben például egy 13 forint 65 dénár összegű 73 Németh 1931. 103. 74 Ma: Frauenkirchen (Burgenland, Ausztria). 75 Piszker 1933; Frank 1984. 71
