Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A 17-18. SZÁZADI GYŐRBEN házassága után a Gyermekem Anyámnak adatódgyék a nevelésre”.57 Ez utóbbi rendelkezés azt bizonyítja, hogy a testáló inkább a nagyszülőre kívánta bízni a kiskorú árváját, mint egy mostohaanyára! Vannak ugyanakkor olyan testálok is, akik azt bizonygatják, hogy második házastársuk nem mostohája volt előző házasságukból származó gyermekeiknek, hanem úgy foglalkozott azokkal, mintha édes szülőjük lett volna. Jó példa erre az 1767-ben végrendelkező Fekete Katalin, akinek első férje Soós István volt, „most” pedig Berki János feleségeként teszi végintézkedését. Ebben hosszan kifejti, hogy korábbi adósságaiból második férje segítségével tudott kimenekülni, ki is - mondja gyermekeinek - „édes Attyátok helyet Valóban mondhatom édes, es nem Mostoha Attyatok Volt”. Majd úgy rendelkezik: ha két lánya kiskorúként halna meg, úgy a számukra rendelt 50—50 forint is „mostani” férjére szálljon, „mively sok munkás és terhes faradtsagival Nevelte feli ekkoraigh őket, mert Valóban megli kelletik Vallanom, hogy ha az Fölséges Ur Istennek bölcs rendelisibül eő kegyelme Nevelő Attyoknak nem rendeltettetett Volna, mégh azon tsekély Attyai jussokat sem tarthattam volna megh, mert táplálásokra elégtelen kereső voltam”.58 Bár a példákat hosszan sorolhatnám, csupán kettőt említek még a szülői gondoskodásra. Az egyiket az öregbik Stelczer Simon özvegyeként 1766-ban testáló Szabó Zsuzsanna végrendeletéből idézem: ő több megnevezett szántóföldjét hagyja két lányára, Rusinkára és Erzsébetre, hogy annak hasznát vegyék; de mivel lányai még „elégtelenek azoknak meg munkáltatására”, ezért Kristóf nevű fiát kéri, dolgoztassa meg azokat lányai számára, lányai pedig az ő költségeit fizessék meg, és „fáradságát illendő képpen jutalmazzák meg”.59 Kövecses István ugyanezen évben papírra vetett rendelése több szempontból is érdekes számunkra. Egyrészt azért, mert egyetlen gyermeke, az elhalt feleségétől, nemes Kis Katalintól született Kövecses Katica mellé tutorul és gondviselőül testvérét, Kövecses Jánost jelöli, mégpedig — mint zárójelben megjegyzi — „fönt nevezett feleségemnek szóval, és élő nyelvvel tett Testamentoma szerint”, vagyis e rendelésével felesége végakaratát is beteljesíti. A másik érdekesség, hogy gondol arra az esetre is, ha a kijelölt gyám korábban elhalálozna, mint hogy az árva eléri a nagykorúságot; Kövecses János halála esetére sógorát, Horváth Istvánt kéri fel a gyám teendőinek ellátására.60 Hogyan számoltak el az árvák nevelésének költségeiről? A végrendeletekből — amint azt az eddig idézett példák is mutatják — egyrészt arról nyerhetünk adatokat, hogyan igyekeztek a testálok gondoskodni saját kiskorú árváikról; másrészt arra találhatunk példákat, hogy ők maguk is gondját viselték egy-egy reájuk bízott árvának. Szinte semmit nem tudunk meg viszont arról, hogy mi lett a kiskorú árvák örökségével, hogyan próbálták azt megőrizni, gyarapítani - bár erről a kamatra kiadott 57 MNL GyMSM GyL, Végrendeletek Gyűjteménye, No. 177. 58 GyVL, Végrendeletek, Lad. 3. No. 379. 59 GyVL, Végrendeletek, Lad. 3. No. 369. 60 GyVL, Végrendeletek, Lad. 3. No. 367. 67
