Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
HORVÁTH JÓZSEF valószínűleg elhunyt férje rokona lehetett; nem tudjuk viszont, hogy rokona volt-e az a Katalin nevű lány,52 akinek egy párnát, két vánkost, valamint egy felső lepedőt hagyott. Egy új párnát, valamint két vánkost és egy felső lepedőt kapott Tőle Horváth Juliánná nevű keresztlánya is. Míg az „Eőtsém”-ként említett Mohay Péter egy párna, két vánkos, egy vörös és egy zöld selyempaplan, valamint egy felső lepedő mellett a Bibliáját is megörökölte, kikötve: akkor kapja meg ezeket, ha majd iskoláit elvégzi.53 Nem érdektelen megjegyeznem, hogy saját gyermeke nem volt az egyébként kegyes hagyományokat is bőkezűen osztogató özvegynek. Az unokák is szép számmal említtetnek a testamentumokban. Az 1756-ban végrendelkező, Újvárosban lakozó Horváth Márton például feljegyzi azt is, hogy unokájának, Virágh Évának - akinek egyébként egy vánkost, két párnát és egy felső lepedőt hagy - tartozik 20 forinttal. Lányának, Horváth Évának viszont 50 forintot hagy, kérve, elégedjék meg ennyivel, „mivel úgy is elegeit tartottam első Urátul Virágh Adámtul maradott három gyermekeit, és magát is Eőzvegységében”.54 Házát és egyéb jószágát viszont „mostani” feleségének, Popovits Rusinkának, valamint Tőle származott gyermekeinek, Horváth Imrének és Istvánnak hagyja. Ha házasságban élt a testáló, úgy az esetek többségében a házastársát bízta meg a gyermekek nevelésével. Ezt tette például 1768-ban készült végintézkedésében a „Fehér váry kapu előtt, úgy nevezett Flórián Várossában Lakozó Purger” Horváth Imre is, akinek első feleségétől, Milosits Honától - akivel 17 esztendeig élt házasságban - nem született gyermeke; mostani feleségétől, Török Pannától viszont házasságuk eddigi 21 esztendeje alatt már hat is! így a hat „neveletlen” gyermek - Imre, Rusinka, Istók, Éva, Jánoska és Julinka — nevelését feleségére bízza, „arra kérvén mind azon aitai a hűtvősőmet, hogy nehéz fáratsággal keresett jószágotskámat el ne vesztegesse, és a gyermekeit meg ne károsítsa, hanem mind a jószagotskának, s mind pedig a gyermekeimnek jó gondgyokat visellye, és Isteni felelemben jó erköltsökre tanítsa”.55 Ami az előző századbeli forrásainkhoz képest újnak mondható: néha az árvagondozás intézményes formájára is találhatunk már utalásokat. Az 1754-ben testáló újvárosi Bokor István például leírja, hogy „Richter Adám Uramnak mint Árvák tutorának” tartoznak hatan összesen ezer forintottal — erről obligatoria van, a nevek pontos feltüntetésével —, melyből reá esik annak egyhatod része, azaz 166 forint, valamint 66 4/6 dénár.56 Adatunk azért érdekes, mert bizonyítja, hogy az árvák vagyonából az árvagyám jelentősebb összegeket is kiadott kamatra, magánszemélyek mellett kereskedő társaságok használatára is. Horváth Erzsébet pedig, aki 1775-ben Nagy László házastársaként tett végrendeletet, az atyai örökségeként reá maradt 1500 forint kezelését addig bízza férjére, amíg az meg nem házasodik; „meg házasodván pedig azon Summa Pénz tőle el vétetődgyék, és az Nemes Szabad Királlyi Győr Vármegye Árvák Cassájában tétetődgyék, azon Capitalisnak Interesséből az Gyermekemnek Intertentioja adatódgyék ki, és azonnal az Férjemnek 52 A vezetéknév bizonytalan olvasatú; leginkább Hemmer vagy Hammer lehet. 53 GyVL, Végrendeletek, Lad. 2. No. 229. 54 GyVL, Végrendeletek, Lad. 2. No. 234. 55 GyVL, Végrendeletek, Lad. 3. No. 387. 56 GyVL, Végrendeletek, Lad. 2. No. 220. 66
