Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 41/2020 (Győr, 2020)
Tanulmányok - Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás a 17-18. századi Győrben
A KISKORÚ ÁRVÁKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS A I7-18. SZAZAD! GYŐRBEN A másik érdekes kérdés: szabtak-e meg valamilyen feltételt az árvák nevelését illetően? Sylvester Frelik már idézett rendelésében azt kérte, hogy a gyermeket isteni szorgalmatos életre intse és nevelje mostohaanyja.49 Mások a vallásukban való megmaradást kötik ki az örökséghez való hozzájutás feltételeként: így tesz például Tornyos János 1699-ben testáló özvegye, Kis Magdolna is, akinek két kiskorú árva jövőjéről kell gondoskodnia. O öregebbik árváját Őrsön lakozó Cseke János, míg a kisebbiket Takács István győri lakos gondviselésére bízza, hogy „Istenes vélek való daikalkodast tegyenek” szegény árva gyermekeivel, és addig bírhassák a velük adott nemesi jószág jövedelmét is. A vagyontárgyait pontosan leíró és elosztó testamentum végén azután az alábbi rendelkezés olvasható: „Mind ezeket az fellyül fóljedzett ingo, es ingatlan jószágokat úgy hagyom meg irt neveletlen árváimnak, hogy az Catholica Papista hitben, és Isteni félelemben neveltessenek, es mindvégig abban meg maradgyanak. Ha pedig valami szerént az Catholica hittül el szakadnának, meg térnj sem akarnának a jószágomban részessek ne legyenek,”50 A kiskorú árvákról való gondoskodás a 18. századi Győrben A 18. század első négy évtizedéből meglehetősen kevés — mintegy hetven darab — győri végrendelet maradt az utókorra; 1743-tól — a szabad királyi városi kiváltságok elnyerését követően - viszont ismét százával állnak rendelkezésünkre testamentumok. Megjelennek mellettük további források is, így például a hagyatéki leltárak; de ennél is fontosabb számunkra, hogy az 1730-as évektől kezdődően a levéltár külön egységként kezeli az árvák ügyeivel kapcsolatos irat-együtteseket. Tanulmányom második felében ezért a végrendeletekről csak röviden szólok; részletesebben kitérek viszont az „Acta Orphanalia” néven megőrzött hagyatéki irat-együttesekre, néhány példán bemutatva forrásértéküket. A 18. századi végrendeletekből kirajzolódó kép szinte teljességgel megegyezik a fentebb már bemutatottal; az említett 17. századi lehetőségek mindegyikére találhatunk példákat itt is. A saját kiskorú gyermekekről való gondoskodás mellett több forrásunkban megjelennek a családba befogadott árvák is. Zacharias Dorfinger például, aki 1711. szeptember 15-én a Pataházán felállított — a nagy pestisjárvány idején működő - Lazaretumban kénytelen testálni, „Az Szegény Leankanak, kit I[ste]n Neveben fogtam feől”, a háza árából 50 forintot hagy, emellett 2 vánkost, 2 lepedőt, valamint 1-1 párnát, illetve dunyhát; de neki rendeli a feleségétől megmaradt fehér ruhát is.51 Döntéséhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy saját édes gyermeke nem volt, mostohafia pedig — akinek saját ruhái mellett száz forintot rendelt — a szerzetesi hivatást választotta. Arra is találunk példákat, hogy valaki több gyermeket is igyekszik segíteni. Matkovics Erzsébet asszony például, aki 1756-ban Kasza Benedek özvegyeként tett utolsó rendelést, Kasza Mihály ifjúnak, „kit örökben tartottunk, és most is itt az Háznál vagyon”, hagyja a majorháza mellett lévő kukoricásföldjét, a pusztán, Petroczy Adám földje mellett fekvő szántóföldjét, valamint az egyik tehenet a borjával együtt. A megnevezett ifjú 49 Horváth 1995.74. 50 Horváth 1997. 201-203. (Betűhív közlés.) 51 GyEL, Püspöki Levéltár, Testamenta, No. 114. 65
