Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - BAGI ZOLTÁN PÉTER: Elveszve a fogalmak tengerében
Bagi Zoltán Péter togatva felprédálták az egész vidéket.46 Ezzel szemben Takáts szerint a magyar lovasság is nagy változáson esett át: „A törökkel való állandó harc tehát arra kényszerítette a mieinket, hogy a fegyvernemeket azokéhoz alkalmazzák. ... A mieink tehát, ellentétben a nyugattal, már a XV. században kezdenek visszatérni az ősi harcmódhoz. Szögre akasztják a súlyos páncélokat és a nehéz fegyvereket. Vagy a teljesen könnyű és a szabad mozgást nem akadályozó vértet használják, vagy pedig a posztóruhát veszik elő.”47 Bár, mint ahogyan látni fogjuk, Takáts igen leegyszerűsítve fogalmazott, ám valóban úgy tűnik, hogy a bécsi katonai kormányszerv számára minden a huszárhoz hasonló harcmodorú, öltözetű és fegyverzetű lovasság huszárnak számított. Egyszerűen nem tettek különbséget közöttük, a szemükben mindegy volt, hogy rác vagy magyar lovasságról volt szó. Abban is biztosak lehetünk, hogy már az 1545-ben és 1546-ban a Rába-vidék és az Eszak-Dunántúl védelmére rendelt lovasság soraiban találhatunk mind magyar lovagokat, mind pedig rác huszárokat.48 Feladatuk azonban igen jól elkülönülhetett ekkor is. A huszárok továbbra is a portyázásokban, lesvetésekben és rajtaütésekben, míg a magyar lovagok a nagyobb összecsapások rohamainak végrehajtásában is jeleskedtek/jeleskedhettek. Jó példa erre az 1588. október 8-i szikszói és az 1593. november 3- i pákozdi ütközet.49 A huszárság tagjai a 16. században még döntő többségükben a rácok/szerbek közül kerültek ki. Az Udvari Haditanács rendelkezésére számukra pópát is fizettek. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy idővel soraikba magyarok is bekerültek, pótolva a harcok során vagy egyéb módon elszenvedett emberveszteséget.50 A „valódi” huszárok létszáma a tizenöt éves háború kezdetére igen lecsökkenhetett. Ennek köszönhető, hogy az oszmán had rabló-fosztogató lovasaival, az akindzsikkal, majd a tatárokkal szemben megfelelő lovasokat keresve az Udvari Haditanács kozákokat fogadott szolgálatába.51 Ezzel párhuzamosan pedig a rác lovasság besliaként és martalócként a Porta zsoldjában tűnt fel az erősségekben és a hadjáratokban is.52 Míg a lovasság esetében a magyar lovas helyett a (magyar) huszár vált elfogadott megnevezéssé a magyar történetírásban, úgy a magyar gyalog helyett a hajdú vált általánosan használttá. Ha az 1. táblázatot tüzetesen áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy utóbbi szó egyszer sem szerepel sem az 1576., sem az 1582. és az 1594. évi kimutatásokban. Helyette gyalogot, magyar gyalogot, illetve (magyar) darabontot olvashatunk. Ez utóbbi szó némi magyarázatra szorul. A magyar nyelv etimológiai szótára szerint né-46 Takáts s. d. 91-93. 47 Takáts s. d. 88. 48 ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv (FHKA) Hoffinanz Ungarn (HFU) rote Nummer (rN) 2. 1546. föl.: 49/lr—18v 49 Tóth 2000. 141-143. 50 Páljfy 1999. 185-186. 51 Panics 2005. 291-296. 52 Takáts s. d. 82-83.; Hegyi 2007. 127-129. 51
