Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
FORRÁSKÖZLÉSEK - Horváth Richárd - Nemes Gábor - Vajk ádám: Győr város polgárai a középkorban (13. sz.-1526) (Adattár)
1 Ehhez a logikához hűek maradván, nem vettük fel továbbá a győri vár várnagyait és más ismert tisztségviselőit (pl. a püspöki jószágkormányzókat) sem. Ideig-óráig ők is a város lakói voltak, ez kétségtelen, ugyanakkor itteni létük a mindenkori püspök-ispán17 döntésétől függött. Ahogyan személyüket is utóbbiak határozták meg: akad köztük Lengyelországból „importált” katona, de Tolna megyei kisnemes is.18 Szándékunk végeredményben e döntésekkel az volt, hogy inkább kevesebb biztos „győri polgár” alkossa az adattárat, mint nagyobb számú, de bizonytalanságoktól terhes név. Reményeink szerint a későbbi kutatások számára ezzel egy használható és tovább fejleszthető alapot hoztunk létre. ______________Győr város polgárai a középkorban (13. s%. — 1526)’______________ A nagyságrendekről Mindezen fenti szempontok és források figyelembevételével alakult ki az alábbi, mintegy 470 főt tartalmazó névsor. Már csak az maradt hátra, hogy érzékeltessük: mégis mekkora hányadát jelentheti mindez az egykor élt későközépkori győri lakosságnak. Ennek megtételéhez ugyanakkor legalább hozzávetőlegesen meg kell határoznunk Győr középkor végi lakosságának számát. Amint a középkori Magyar Királyság esetében általában, úgy Győrnél is korlátozottak ebbéli vizsgálati lehetőségeink. A legkorábbi, a lakosságszám meghatározásához esetlegesen alkalmas forrás a megye 1518. évi dikajegyzéke: ebben 201 adózó, 34 szegény és 20 üres vagy pusztult porta szerepel.19 Ez a lista önmagában persze értelmezhetetlen, ezért fontosak a megyei demográfiai adatok. Kubinyi András 1996-ban készítette el a Magyar Királyság legutóbbi népesség-becslését, melynek eredményei szerint Győr megye lakossága ekkor valamivel elmaradt a 20 000 főtől.20 További kutatásaiból azt is tudhatjuk, hogy a megyének öt érdemi, Kubinyi terminológiája szerint, központi helye volt: Győr, Szentmárton (mai nevén: Pannonhalma), Mórichida, Gönyű és Hédervár.21 Ezekre szerinte mindösszesen 3760 fő jutott, amiből természetesen Győr jelentette a legnagyobb hányadot. A megye sajátosságainál fogva Gönyű és Hédervár (habár utóbbi a Mátyás-korban bárói birtokos-rezidencia volt) kevéssé tekinthető jelentős helyeknek, s Győr a fennmaradó másik két települést is minden tekintetben felülmúlta. Mindezek figyelembe vételével a város késő középkori lakosságát hozzávetőleg 2000 főre becsülhetjük, nem feledve, hogy ez csak a minimum, ennél alighanem nagyobb aránnyal kell számolnunk, még ha ennek bizonyítása nehézségek sorába is ütközik.22 17 1453-tól kezdődően a megye ispánjai a mindenkori győri püspökök voltak. Az 1458 utáni megyei archontológiát lásd: Arch. 1458—1526. II. 112—116. 18 Az 1386—1526 közötti várnagyi listákat lásd: Arch. 1301—1457.1. 323., valamint Horváth 2019. 19 Horváth 2005. 147-148. 20 Kubinyi 1996. 157. 21 Kubinyi 1996b. 143—144. 22 Ugyanerre az 1500—2000 fős eredményre jutott korábbi irodalmak felhasználásával Gecsényi Lajos is: Gecsényi 2008b. 46. - Szűcs Jenő Buda, Kassa, Pest és Szeged lakosságát 7-8000-re, Pozsony, Sopron, Kolozsvár és Nagyszombat lélekszámát 3500-5000 főre becsülte (Sspies 1955. 44.). Kubinyi Buda lakosságát 12500 és 15000 közé tette, Szegedét 9500-ra (Kubinyi 1996. 149—150.). Fedeles Tamás Pécs lakosságát 5- 6000-re becsülte, Fedeles 2010. 47. 156
