Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

FORRÁSKÖZLÉSEK - Horváth Richárd - Nemes Gábor - Vajk ádám: Győr város polgárai a középkorban (13. sz.-1526) (Adattár)

Arról nem is beszélve, hogy egy püspökségi és megyei központ állandóan mozgó népességgel is rendelkezett. Szolgálattevők, familiárisok, ügyes-bajos dolgaikat intézők hosszabb-rövidebb ideig növelhették a lakosságszámot (a klerikusokról23 és a vár személyzetéről fentebb már szóltunk), ami egy Győrhöz hasonlatos „láthatatlan központ” esetében teljesen természetes.

Zárásképpen egy kis szellemi játék. Ha a város lakosságát 2000 főre tesszük, s emberöltőnként (mintegy harminc esztendővel számolva) e számot megszorozzuk, akkor a forrásokkal jobban ellátott 1387—1526 közötti időben legkevesebb nyolcezer vagy annál is több, egykor Győrben élt polgárral számolhatunk. Nos, ehhez a számhoz kell viszonyítani az alábbi adattárnak a korszakra eső bő negyedfélszázas létszámát, ami a feltételezett 1387—1526 közötti lakosok mindösszesen alig öt százaléka. Ha a kihagyott egyháziakat is beleszámítjuk képletünkbe, ez az arány akkor sem lépi túl a hét-nyolc százalékot. Alighanem ennél beszédesebben kevés adat mutatja meg a városi levéltár pusztulásával a Győrt és a kései kutatók generációit ért pusztulás mértékét.

_______________Horváth Richard — Nemes Gábor — Vajk Hdám_______________

23 A városban tartózkodó klerikusok száma 100-120 fő körül lehetett, 1. Nemes 2019b.

157