Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
FORRÁSKÖZLÉSEK - Horváth Richárd - Nemes Gábor - Vajk ádám: Győr város polgárai a középkorban (13. sz.-1526) (Adattár)
fennmaradt dokumentum (a város és a vármegye által kibocsátott oklevelek) mára nyomtatásban hozzáférhetők,6 de a korábbi szakirodalmi említésekből és ezen újabb forráskiadványokból megismerhető polgárok — esetleg családok — száma rendkívül alacsony még így is. Felbukkan ugyanakkor a kutatásban egy új szempont, melyet a megelőző várostörténeti kutatások során nem vagy csak alig vettek figyelembe, s nem csak Győr esetében. A korábbi szakirodalomban ugyanis búvópatakként már jelen volt, ám újabban Lakatos Bálint mezővárosi — országos kiterjedésű — igazgatás-vizsgálatai során vált végképp egyértelművé, hogy azokban a városokban, ahol az ott működő hiteleshely egyben a város (legalább is egy részének) birtokosa volt, a polgárok ügyes-bajos — elsősorban ingatlanjaikat érintő — ügyeiket nem a városi elöljáróság, hanem a birtokos hiteleshelye előtt intézték. Ez persze azt is jelentette, hogy emiatt a városi oklevélkiadás jelentős mértékben csökkent.7 Ám ami szomorúság az egyik oldalról, nyereség a másikról: a kései középkorból szép számmal maradtak ránk efféle hiteleshelyi oklevelek. Győr esetében több mint kétezer ilyen kiadvánnyal számolhattunk, melyek áttekintését elvégeztük. Ennek eredményeképpen a korábban ismert polgárok száma a néhány tucatról ugrásszerűen százas nagyságrendűre emelkedett, a ma ismert és alább felsorolt középkori győri polgárok száma jócskán meghaladja a négyszázat. Ráadásul a kutatókat Fortuna néha kézen fogja. Akad ugyanis még egy — bátran állítható, hogy — párját ritkító forrása a város történetének, ami nem más, mint a győri székeskáptalan 1495-től induló, s máig korunkra maradt számadáskönyv sorozata.8 Habár a forrás alapvetően kifizetések és bevételek nyugtáinak tisztázott foglalata, rendre számon tartották azt is, hogy ki és milyen feladat elvégzésére, esetleg utazásra kapott pénzt a káptalantól. A helyzet természetéből fakadóan sorra bukkannak fel e bejegyzésekben a káptalani városrészben lakó, különböző megbízásokat teljesítő jobbágyok (mezővárosi „polgárok”), ezáltal számunkra is kincsesbányának bizonyult a számadáskönyvek első, 1528-ig terjedő kötete. Ennek jelentősége régóta ismert a kutatás számára,9 de ilyetén várostörténeti felhasználására még nem került sor. A módszerről Egy várostörténeti adatbázis létrehozatalakor óhatatlanul számtalan kérdés merül fel az adatgyűjtés mikéntjét illetően. Elsősorban arról kellett döntést hoznunk, kit is tartunk valójában győri „polgárnak”. Más megoldást nehezen találva, e tekintetben a város- és birtoklástörténeti szempontok voltak a meghatározóak.10 Tehát a királyi, majd ______________Győr város polgárai a középkorban (13. s%. — 1526)______________ 6 Horváth 2005., Horváth 2006., Horváth 2011. 7 Lakatos 2013. 160-161. 8 Győri Egyházmegyei Levéltár, A győri káptalan magánlevéltára, Feudáliskori gazdasági iratsorozat, 1. köt. (A győri káptalan számadáskönyve 1497-1528) [DF 279560.] (a továbbiakban: Számadáskönyv I.) 9 Iványi 1918., Háyi 1957. Utóbbi írás rövid szemelvényeket is közölt a kötet értékesebb bejegyzéseiből. A számadáskönyv sorozat 1495-től lényegében 1823-ig megszakítás nélkül a kutatás rendelkezésére áll. 10 Győr középkori városrészeiről legfrissebben a várostörténeti sorozat első kötetéből tájékozódhat majd az érdeklődő. Annak megjelenéséig lásd: Gecsényi 2008. 154
