Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - BORBÉLY TAMÁS: Az 1942-es vagongyári szabotázs politikai felhasználása a győri szociáldemokraták felszámolásánál
Borbély Tamás zsanna értékelése szerint „a letartóztatottakkal szemben meghatározott »séma« szerint jártak el. A hazai szociáldemokratákkal például kivétel nélkül azt akarták elismertetni, hogy a Horthy-rendszer rendőrbesúgói voltak. Az emigrációból hazatérteknél pedig arra helyezték a hangsúlyt, hogy őket az imperialista kémszervezetek hazaküldték kémkedni.”19 1950-ben a vagongyári perben a Horthy-rendszerrel való kollaboráció ékes példájaként lehetett felmutatni az 1942-es szabotázs tudatos meghiúsítását. A párt központi utasításának megfelelően 1950 nyarán a vagongyárban került sor a „jobboldali szociáldemokrata bércsalók” elleni kirakatperre, ahol mind az országos lejárató kampányok részeként napirenden lévő gazdasági bűntetteket, mind pedig a történelmi bűnöket az üzem szociáldemokrata vezetői ellen fel lehetett hozni. Összesen 13 személyt citáltak bíróság elé és ítéltek el, akik korábban különböző pozíciókat töltöttek be az SZDP üzemi bizottságaiban. Jellemző ugyanakkor, hogy a propagandasajtó mindössze három szereplőt nevesített rendszeresen — ennél több perbe fogott megnevezését talán nehezebben lehetett volna a közvélemény számára magyarázni. A három főszereplő így Olajos István, Knausz József és Tóth Ferenc lett. Fontos hivatkozási pontként szolgált az 1942-es szabotázs felelevenítése, amiért Olajos Istvánt 1946-ban már elítélte, majd 1947-ben felmentette a Népbíróság. Bár a koncepciós eljárás során a gazdasági bűncselekmények miatt hozták meg az ítéleteket, a szabotázs minden esetben jelen volt, színesítve és súlyosbítva a vádakat. Az elítéltek gazdasági és történelmi bűneihez nem férhetett kétség. A győri szociáldemokrata bércsalók leleplezéséről, majd az ellenük folytatott perről a pártszócsőként funkcionáló országos, illetve a helyi sajtó több alkalommal beszámolt. Ezekre a tudósításokra a korszak sematikus nyelvezete jellemző. A Szabad Nép június 25-én megjelent „leleplező” cikkében mindjárt kontextusba helyezi a vagongyári bércsalók ügyét: „Győr a horthyista időkben egyik fellegvára volt a jobboldali szociáldemokratáknak. Peyer meghitt barátja: Udvaros István, a volt sztrájktörő, a kommunisták ádáz ellensége került a felszabadulás után Győr polgármesteri székébe”. Már ekkor napirendre kerül a fő bűnök között a szabotázs elárulása. Az eljárás során bércsalással megvádolt Olajos Istvánt úgy mutatja be a lap, hogy „a felszabadulás előtt a Vasasszakszervezet helyi elnöke volt, fizetett rendőrspicli, hivatásos munkásáruló. 1941-ben pénzért beárult egy készülő szabotázst. A szabotálásra készülők közül egyeseket fel is akasztottak”.20 A Szabad Nép sem hallgathatja el azt a tényt, hogy Olajos István volt már büntetve az 1942-es események miatt. Ehhez ugyanakkor azt fűzik hozzá, hogy „Bán Antal, Peyerék és a gyári jobboldali szocdem vezetők kiszabadították a börtönből”. (A másik kiemelt perbe fogott Knausz Józsefet Rajk László, ekkorra már kivégzett volt belügyminiszter „pártfogásával” illették.) A per megrendezett jellegéhez nem férhetett kétség, a napilapok tudósításai pedig ennek megfelelően tájékoztattak az eseményekről. A tárgyalásra, majd ítélethozatalra szimbolikusan a Vagongyárban került sor. Az ártatlanság vélelme ismeretlen fogalom 19 B. Kádár 2012. 31-32. 20 A lap tudósítása rossz évet jelöl meg a vagongyári akció időpontjaként. 145
