Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - BORBÉLY TAMÁS: Az 1942-es vagongyári szabotázs politikai felhasználása a győri szociáldemokraták felszámolásánál
1942-es vagongyári s^abotá^s politikai felhasználása... volt, helyébe a bűnösség vélelme lépett.21 A bércsalás, táppénzcsalás mellett előtérbe került a szabotázs ügye Olajossal szemben. Olajos István ezúttal is ugyanazzal védekezett, mint korábban — nem mintha ennek az ítélet szempontjából bármiféle jelentősége lett volna. Elismételték és tovább súlyosbították a korábbi vádakat, miszerint a szakszervezeti vezető „rendőrspicliként” a „fasiszta rendőrségnek” beárulta a szervezkedés tényét, amiért Nádas Ernő életével fizetett. Hangsúlyozták, a „jobboldali szociáldemokraták” tudtával és támogatásával értesítette a hatóságot, és nem azért mert bárkinek az életét féltette volna, hanem mert céljuk a háború folytatása volt.22 A további vádpontok között szerepelt a bércsalás, táppénzcsalás, a munkaverseny hátráltatása stb. Hiába, a Szabad Nép is hangsúlyozta, hogy „a Győri Vagongyárban is meg kell szívlelni Gerő elvtársnak a Központi Vezetőség május 31-i ülésén mondott szavait”, miszerint le kell leplezni és el kell távolítani az üzemekből az aktívan ellenséges jobboldali szociáldemokrata elemeket. A per jelentőségét mutatja, hogy az emigráns szociáldemokrata politikusokat is foglalkoztatták a győri események. Medey István Peyer Károlynak küldött leveleiben több alkalommal adott tájékoztatást a történtekről. A volt országgyűlési képviselő valószínűleg ekkor is kapcsolatban állt a Győrben maradt elvtársakkal, így írásai árnyalják az 1950-es koncepciós per részleteit, mivel mind a perbe fogottakról, mind pedig a körülményekről további információkkal szolgálnak.23 Medey tájékoztatásából kiderül, hogy a megtámadott egykori szociáldemokrata párttagok a vagongyári üzemi bizottság „erős embereinek” számítottak. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy az ellenük folyó kirakatper során a korábban már ellehetedenített helyi SZDP vezetők után a középvezetők, főként szakszervezeti tagok megleckéztetése lehetett a cél. Medey István egyértelműen ezen az állásponton van. Mint írja, „Győr mindig a szociáldemokrácia vidéki fellegvára volt”, így a várost „... csak erőszakkal és legutoljára tudták szétverni, mert Győr az önálló és függeden Szociáldemokrata Párt híve volt”. A volt képviselőnek tudomása van róla, hogy a volt SZDP tagok a két munkáspárt fúziója után titokban tartották a kapcsolatot és összeköttetésben álltak az emigrációban tevékenykedő elvtársakkal, „... de sajnos áruló is akadt és így a bolsik felfedezték az összejöveteleket és a vezetőket »normalazítás« »bércsalás« és az egyéb most divatos vádak alapján vád alá helyezték, illetve letartóztatták, és ügyükben a főtárgyalást július 6-ára, csütörtökre kitűzték és a tárgyalás helyéül a waggongyárat jelölték ki”.24 Medey István írásaiban — reflektálva a magyarországi napilapok tudósításaira - következőképpen jellemzi Olajos Istvánt: „a háború előtt hosszú évekig a győri vasas szakszervezet elnöke, elnöksége idején épült a győri »vasas otthon«. A párt helyi vezetőségének hosszú éveken keresztül tagja. Intelligens, bátor fellépésű mozgalmi ember volt, 21 Cserényi-Zsitnyányi 2019. 16. 22 Dunántúli Szabad Nép 1950. június 25. 23 S/rassenreiter 2005. 178. 24 Strassenreiter 2005. 178. 146
