Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)
TANULMÁNYOK - BORBÉLY TAMÁS: Az 1942-es vagongyári szabotázs politikai felhasználása a győri szociáldemokraták felszámolásánál
Az 1942-es vagongy ári s^abotá^s politikai felhasználása... Az ügy és a népbírósági tárgyalás hamar a politikai viták kereszttüzébe került. A szociáldemokraták napilapja, a Győri Munkás még az elsőfokú tárgyalásról készített beszámolóban elfogadta Olajos védekezését, aki hangsúlyozta, Nádas Ernő kényszerítette őt az akció elvégzésére. Olajos István Nádast egyébként is egzaltáltnak tartotta, akiről úgy vélte, képtelen egy ilyen akció véghezvitelére. A tárgyalás során egyértelművé vált, hogy a szociáldemokraták mindvégig megbízhatónak tartották Olajos Istvánt. Medey István, sőt Szakasits Árpád is úgy foglalt állást, hogy a szakszervezeti vezető egy esetleges provokáció megelőzése érdekében tett feljelentést, amiben a párt támogatásáról biztosította.4 A védekezés hangsúlyos pontja volt, hogy a tervezett robbantás nagy valószínűség szerint a munkások halálát okozta volna, az üzemet ért hátrányok viszont alig érintették volna a termelést.5 A Kommunista Párt — bár nem volt köze a meghiúsult akcióhoz — a szociáldemokratákkal ellentétes álláspontot foglalt el, és támadta Olajos Istvánt az akció elárulásáért. Ennek megfelelően az ellene hozott ítéletet túl enyhének találták. A kommunisták lapja, a Dunántúli Szabad Nép úgy értékelte, hogy Olajos elárulta a szabotázst, ráadásul esélyt sem adott Nádas Ernőnek, hogy elmeneküljön a hatóságok elől.6 A szabotázs megítélése tehát megosztotta a két munkáspártot és általában a közvéleményt. A tervezett akció elárulása a háborút követő években az egyik legfőbb bűntetté lépett elő, ami a kommunisták retorikája szerint illusztrálta a szociáldemokraták múltbéli árulását. Ám fontos kiemelni, hogy 1946-ban még „enyhébb” a Dunántúli Szabad Nép állásfoglalása a későbbiekhez képest: a „horthysta rendőrspicli”, „munkásáruló” és hasonló jelzők csak néhány évvel később terjedtek el. A szabotázs politikai célú „felhasználása” a kommunista párt egyeduralmának kiépítése és stabilizálása során teljesedett ki. Az akció jól alkalmazható volt a „jobboldali szociáldemokraták” elleni fellépés keretében, ami Győrött különösen is hangsúlyos volt. A szociáldemokraták felszámolása A Kommunista Párt részéről a szociáldemokratákkal szembeni ellenérzés „érthető” is, ha megvilágítjuk, hogy a szociáldemokraták a városban kiemelkedő szervezettséggel és társadalmi beágyazottsággal rendelkeztek. A város üzemeiben tevékenykedő szakszervezetek túlnyomó többsége a szociáldemokratákhoz kötődött. A Kommunista Párt 1946-os kimutatása szerint a város területén működő üzemek döntő többségében jóval több szociáldemokrata párttagot tartottak számon, mint kommunistát, ráadásul a kimutatás szerint a kommunista párttagok létszáma még 1946-ban is a csupán fele volt a szociáldemokratáknak.7 Másrészt a szociáldemokraták ismert és elismert személyeket tudtak jelölni az országgyűlési választásokon. A Horthy-rendszerben is szervezett pártként voltak jelen a város életében, a helyi és az országgyűlési választásokon egya4 Az idő előrehaladtával a Szakasits Árpádra történő hivatkozás kikerül a történetből, más, a korábbi perek során nem említett személyek viszont előkerülnek. 5 Győri Munkás 1946. május 8. 6 Dunántúli Szabad Nép 1946. május 8. 7 Gecsényi 1986. 155-158. 142
