Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 40/2019 (Győr, 2019)

TANULMÁNYOK - BORBÉLY TAMÁS: Az 1942-es vagongyári szabotázs politikai felhasználása a győri szociáldemokraták felszámolásánál

Borbély Tamás

ránt jó eredményeket értek el. A Szociáldemokrata Párt győri beágyazottságát mutatja, hogy 1945. július 6-án 2278 fős tagságról tesznek említést, ami az országos, 200 ezer főt meghaladó taglétszám megközelítőleg egy százalékát jelentette.8

Győr a szociáldemokraták szempontjából betöltött központi jellegét és a helyi pártszervezet autonómiáját mutatja, hogy közvetlenül az 1945. évi választások előtt még egy konfliktust is felvállaltak az országos vezetéssel szemben. A győri szervezet végrehajtó bizottsága ragaszkodott hozzá, hogy Malasits Gézát indítsák a párt listájának élén, és visszautasították a listavezetői hely átengedését az országos központ által javasolt Bán Antal főtitkár-helyettesnek. Malasits Géza húzó névnek számított Győrben. Végül az a kompromisszum született, hogy Peyer Károly lett Győr-Moson és Sopron megye listavezetője, a második és negyedik helyeken pedig két olyan politikus indult — Malasits Géza és Udvaros István — akik évtizedes politikai múlttal rendelkeztek a városban.9 Nem véletlen, hogy az SZDP vezető politikusai is vidéki bázisként tekintettek Győrre.10

Az SZDP erejét leginkább az mutatja, hogy a városban az 1945-ös választásokon a párt országos történetének legjobb eredményét érte el. 12411 szavazattal az érvényes voksok 44,3 százalékát szerezte meg. A győzelem súlyát tovább növeli, hogy országos viszonylatban jóval gyengébben, 17,41 százalékos eredménnyel zártak. A Kommunista Párt eredménye a településen (17,45 százalék) jelentősen elmaradt a „testvérpárt” mögött. A kommunisták nem tudtak érdemben erősödni a koalíciós kormányzás évei alatt, szervezettségük az üzemekben — mindenekelőtt a Vagongyárban — mindvégig elmaradt a szociáldemokraták mögött. Ennek megfelelően a városban az SZDP számított elsőszámú ellenfélnek. A „testvérpárttal” szembeni bírálatok és egyre élesebb támadások végig kísérték az 1945 utáni éveket. Győrött a két párt között éles ellentét feszült.11

A kommunisták mindent megtettek ellenfeleik háttérbe szorítása és ellehetetlenítése érdekében. 1945 után folyamatosan és egyre erősebben támadták a város döntően szociáldemokrata vezetését. A folyamat csúcspontjaként 1948 tavaszán lezajlott a két munkáspárt erőszakos egyesítése, ami többek között a győri Szociáldemokrata Párt lefejezésével járt együtt. A párt emblematikus figuráit folyamatosan támadták, majd ellehetetlenítették. Udvaros István polgármestert február 23-én lemondatták a polgármesteri tisztségről, nem sokkal később pedig a pártból is kizárták és idővel a börtönt sem kerülhette el. Medey István országgyűlési képviselő emigrációba kényszerült, míg a Győri Munkás korábbi főszerkesztője, Kotormán László illegalitásba vonult. A párt az

8 Gecsényi 1986. 72.

9 Paár 20\&. 191.

10 Medey István véleménye 1950-ben. Strassenreiter 2005. 177.

11 A két párt között éles ellentét húzódott. Az üzemi bizottságokban, elsősorban is a Vagongyárban, stabilnak mutatkozott az SZDP többsége, ennek ellenére a két párt országos vezetőségének megegyezése alapján paritásos elven kellett megosztani a pozíciókat. Medey István pártvezetőségének küldött dokumentumai arról számolnak be, hogy ez a szociáldemokrata szakszervezeti tagok nemtetszését váltotta ki. A Kommunisták is elismerték, hogy a két párt között a viszony kifejezetten ellenséges és sérelmezték a helyi szociáldemokrata vezetők „antikommunizmusát”. Gecsényi 1986. 140-143.

143