Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
HORVÁTH JÓZSEF: „Vizben hóltt Molnár János JóBághinak Inventariuma” és más érdekességek
Vízben háltt Molnár János Joßaghinak lnventariuma” és más érdekességek • a koporsóra vett két szál viaszgyertya 30 dénárba került; • „Bársonyért, es a mi ahoz szüksiges az Carmelitákhoz fizettem” egy forintot és 30 dénárt; • „Az Kis Templomban” háromszor harangoztak — 75 dénár ellenében; • a plébános úrnak és a Mesternek együttesen egy forintot, a csizmadia céhnek egy forintot és 50 dénárt fizetett a közreműködésért; • Ugyancsak egy forintot költött a „Torban Livőkre” is; • végül: a „Kereszt vivő Gyermekekbe] k” hét és fél dénárt fizetett ki. A három idézett elszámolás történeti-néprajzi szempontból fontos adalékainak részletesebb elemzésére itt és most nincs lehetőségem;46 miként annak egyértelmű megítélésére sem, hogy az említett kiadások soknak vagy kevésnek mondhatók-e a korabeli gyakorlatban. A Fekete Marinka asszony örökösei által összeírt, együttesen 38 tételnyi kiadás teljes összege 80 forintot, valamint 77 és fél dénárt tesz ki; a Csornai-testvérek részéről édesanyjuk temetése kapcsán kifizetett összeg a tíz forintot sem éri el — a Bezerédiné eltemettetésére fordított összeg pedig az utóbbi negyedrészét tette ki körülbelül. Összehasonlításképpen csupán két adatot említenék: az Illos István özvegyeként 1732-ben Győrött elhunyt nemes Ziday Erzsébet temetésének költsége 171 forintot, valamint 79 dénárt tett ki;47 míg négy esztendővel később eltávozott kiskorú leánya, Illos Marianna tisztességes eltemettetésére 37 forintot, valamint 94 és fél dénárt költöttek nevelőszülői.48 Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk: a pontos és részletes elszámolások mindenképpen segítségünkre lehetnek a 18. századi temetkezési szokások megismerésében. Mint ahogy kitűnik az is az eddig átnézett e korszakbeli hagyatéki iratokból, hogy az ilyen jellegű elszámolások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint az előző évszázadban.49 „Vízben hóltt” Molnár János hátrahagyott vagyonáról A fentebb említett görög vándorlegény példáján láthattuk már, milyen feladatok elé állította a város vezetését egy hirtelen haláleset. Még bonyolultabb volt azonban a helyzet akkor, ha az elhalt után kiskorú árva maradt hátra. Ez történt az Újvárosban lakozó Molnár János esetében is, aki 1749. január 25-én Abdánál feleségével, Magyar Rosinkával együtt vízbe fulladt. Tőle nem volt gyermeke; első feleségétől, néhai Szalay Katától viszont született egy lánya, Molnár Kata, aki ekkor körülbelül hetedfél esztendős volt. Ez tette szükségessé hátramaradt javainak pontos összeírását;50 ezen dokumentumot jelen tanulmány függelékében betű szerinti átírásban közlöm. 46 Erről részletesebben ld.: HORVÁTH 1994; a falusi végrendeletek hasonló adalékairól: HORVÁTH 2001. 47 HORVÁTH 2018. 124. 48 HORVÁTH 2001. 172. 49 A legkorábbi ilyen elszámolás 1649-ből Káptalan-Nyúlról maradt fenn (HORVÁTH 1996. 150-151.). so GyMJVL, Hagyatékok, Lad. 2. No. 287. 85
