Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)
HORVÁTH JÓZSEF: „Vizben hóltt Molnár János JóBághinak Inventariuma” és más érdekességek
Horváth Jó%sef Mi teszi különösen értékessé ezt a hagyatékot? A haláleset körülményei miatt már önmagában is érdekes — az „átlagostól” mindenképpen eltérő — inventáriummal van dolgunk. Mivel a kiskorú árva Molnár Kata egyszerre veszítette el édesapját és nevelőanyját, mindenképpen — és azonnal — gyámot kellett rendelni melléje, és nevelőszülőről kellett a városi magisztrátusnak gondoskodnia. Mivel az árva nem tudta ellátni a gazdaságot, a vagyontárgyak egy részét pénzzé kellett tenni — valószínűleg licitáció51 útján, bár ez nem derül ki egyértelműen a dokumentumból. Az viszont világosan látható, hogy a vagyontárgyaknak csak egy részét tették pénzzé; annyit, amennyi szükséges volt Molnár János adósságainak, valamint a haláleset során felmerült költségeknek a kiegyenlítésére — a többit megtartották a kiskorú árva akkori, illetve majdani felnőttkori használatára. Ez teszi indokolttá, hogy előbb számba vették az összes fellelhető vagyontárgyat, majd külön készítettek jegyzéket az eladásra került javakról és külön az árva számára megtartandókról — jelölve esetenként azt is, ha valamelyik vagyontárgyat (esedeg éppen rossz állapota miatt) nem tudták értékesíteni. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a balesetben meghalt második feleség nem édesanyja volt az árvának, így Molnár Kata nem volt törvény szerinti örököse a Magyar Rusinka által a házasságba hozott javaknak, azok családját illették meg — ezért tartotta fontosnak Magyar Rusinka családja pontosan összeírni, mit hozott O a házasságba, és hogy azt hogyan szerezte; miként számon tartották a temetésre kifizetett költségeket is. Ez utóbbiak viszont a „szokásos” tételek mellett kibővültek továbbiakkal is — így például a holttesteket a vízben kereső emberek munkabérével... De a temetési költségeket áttekintve láthatjuk azt is, hogy egy falusi - jelen esetben abdai — temetés költségei jelentős mértékben eltérnek a győriekétől. A vagyontárgyak pontos, sőt — mondhatjuk - aprólékos számbavétele kiváló lehetőséget kínál — több más mellett — a bútorzat, a háztartási eszközök, a ruházat, vagy az ágyneműk vizsgálatára is, hiszen nem csupán anyagukról, de állapotukról is pontos leírásokat olvashatunk. Az összeírt eszközök hosszú sorát áttekintve megállapíthatjuk, hogy közöttük meglehetősen sok az „avit” vagy éppen a „rossz” jelzővel illetett; hogy a jellemzés nem volt túlzó, azt érzékelhetjük az értékesített vagyontárgyak gyakran feltűnően alacsony árából is. (Vagy éppen abból a tényből, hogy eladni sem tudták; így juthatott az „avitt” kalpag egy szegény koldushoz.) Sokkal kevesebb az új, az értékesnek mondott darab; ez bizonyára az örökhagyók vagyoni helyzetét is mutatja. Végezetül Tanulmányomban a 18. század közepéről fennmaradt győri hagyatéki iratok történetinéprajzi forrásértékére szerettem volna felhívni a figyelmet, hiszen e dokumentumokkal nem nagyon foglalkoztak még a város történetének kutatói. A forrásbázis legfontosabb jellemzőinek bemutatása után csupán néhány kiragadott példával érzékeltethettem az inventáriumok és a hagyatékokban fennmaradt egyéb iratok ez irányú adatgazdagságát. Az ezen időszakból már tekintélyes mennyiségben fennmaradt iratanyag alaposabb vizsgálata a további kutatások feladata lesz. 51 A korabeli árverezési gyakorlatról lásd: GRANASZTÓI 2012.; környékbeli példával szolgál: HORVÁTH 2001a. 86