Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 39/2018 (Győr, 2018)

HORVÁTH JÓZSEF: „Vizben hóltt Molnár János JóBághinak Inventariuma” és más érdekességek

Horváth J ó ef bújnak” 1720-ban készült hagyatéki leltárak is. így bukkantam rá a Svetics György öz­vegyeként említett Nagy Margit, valamint az örökösök közötti osztozkodásról készített osztálylevélre, a „Miskolczy Jankó, Imre, Istók, és Jutka egy Test s vér Attyafiak között tett oßtalrul való Testimonialis Levél”-re, valamint a Gellérdi-örökösök között történt osztozás irataira26 — ez utóbbi külön érdekessége, hogy a nevezett család szabadhegyi lakosként27 említtetik. Ezen források felbukkanása arra hívja fel a kutatók figyelmét, hogy további hasonló dokumentumok is előkerülhetnek még későbbi iratokat tartal­mazó dobozokból. Győri inventáriumok az 1743 utáni bő évtizedben A szabad királyi városi rang elnyerése — Mária Terézia 1743. március 6-án állított ki er­ről díszes oklevelet — szinte azonnal éreztette hatását a Győrött fennmaradt végrende­letek, valamint hagyatéki leltárak számának gyors növekedésében is. Amíg a 18. század első négy évtizedéből együttesen mintegy 70 testamentum ismert napjainkban, addig 1743 után évtizedenként százával maradtak fenn a győri végrendeletek. Ehhez bizo­nyosan jelentős mértékben hozzájárult az a tény is, hogy a városi magisztrátus — kö­vetve a győri székeskáptalan 17. századi gyakorlatát — kötetekbe kezdte másolni a vá­ros lakóinak végakaratát; 1783-ig négy vaskos kötetet töltöttek meg a város elöljárói­hoz jóváhagyásra benyújtott végrendeletek.28 Ha az első kötet tartalmát alaposabban átvizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy né­hány esetben a végrendelet után az elhalt testáló után felvett javak jegyzéke is bemáso­­lásra került. A sort Christoph Lorhmann nyitja, akinek inventáriumát 1743. október 9- én rögzítették német nyelven (miként végrendelete is ezen a nyelven íródott).29 Az ese­tek egy részében a végrendelet és az inventárium együtt került bemásolásra. A legszebb példa erre Seregélly Jánosé, aki 1745. január 12-én tett végrendeletet, tíz nappal később pedig már hátrahagyott javairól kellett jegyzéket készíteni a városi magisztrátus által ki­küldött személyeknek. A közel négy oldal terjedelmű testamentumot mintegy tíz olda­las inventárium követi; ez utóbbi előbb a vagyontárgyakat sorolja fel tételesen, majd „Az Mobiliák pedigh Inventarium Szerént e képpen osztattak” cím alatt kapunk pon­tos képet arról, hogy melyik vagyontárgy kihez került.30 Más esetekben testamentum nem került bemásolásra — talán nem is készült —, az in­­ventáriumot viszont rögzítették a végrendeletek másolati könyvében. így maradt fenn — néhány hasonló eset mellett — Bezerédiné „Joszágocskajának Conscriptioja” vagy Lukacsovits Mihály szabólegény inventáriuma, mindkettő 1748-ból; az előbbi másfél, az utóbbi egy oldal terjedelemben.31 Példájuk azt bizonyítja, hogy nem csupán a mó­dosabb személyek összeírt hagyatékát tartották méltónak a kötetbe való bemásolásra — 26 GyMJVL, Hagyatékok, Lad. 2. No. 261., 268., illetve 269. 27 „Divisio inter Haeredes Gellerdianos Szabadhegyien[ses]; GyMJVL, Hagyatékok, Lad. 2. No. 269. 28 A „Végrendeletek Másolati Könyve” (a továbbiakban: VMK) négy kötetének jelzete: GyMJVL, IV. A. 1001/K/l - IV. A. 1001/K/4. 29 GyMJVL, VMK, 1. kötet 25-40. 30 GyMJVL, VMK, 1. kötet 83-95. 31 Uo. 225-228. 80

Next

/
Thumbnails
Contents