Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
Torma Béla Gyula - Torma Attila: Győri munkástragédia Komáromban, 1919. május elsején
Torma Béla Gyula — Torma Attila Ugyanakkor a Duna partról megindult a gépfegyvertűz A hídon rettenetes pánik keletkezett. A katonai ismereteket nélkülö*.xp tömeg össze — vissza szeiladgált. A legnagyobb fejetlenség a két híd közjjtti téren volt. [Ez a folyó északi oldalra vonatkozik.] A tömeg fele itt szaladt össze és lefeküdt a földre. Többen vissza akartak szaladni, ezeket azenban a katonaság visszatartotta. Kézigránátokkalfejbe verdesték őket, és le lövésselfenyegettek mindenkit. Sok embert mindjárt az első gépfegyvertűzi eltalált. Ezek közjil többen beleestek a Dunába. ....A két híd köziött elfekvő tömeg kitűnő célpontot nyújtott a cseh gépfegyvereknek és a srapnel tüzének. Miután vezető nem volt, a tömeg néhány volt katona tanácsára lehúzódott az> Erzsébet szigetre és szétoszlott. A mag/ar tüzfrség közben szjntén megszólalt és erősen bombázta Komáromot. A cseh tüzérség egy darabig nem hederített a mi lövegeinkre, hanem gránát és srapnel - esőt zúdított a szigetre. __ Hajnalban a magyar tüzérség lövegei teli találattal érték a cseh muníciós raktárt. Egetverő dörgés ráea meg az egész környéket. Ez volt az a dördülés, melyet Győrött is meg lehetett hallani és lángba borult az egész látóhatár. A tűz a robbanás rikító fényében a csehek észrevették a mi tüzérségünket, és azokat kezdték dolgozni. Nagyszerű tüzérségi párbaj keletkezett, és ez volt a sigeten rekedtek egy részének szerencséje. A híd ugyanis felszabadult a zárótűz alól és meg lehetett kísérelni a visszamenekülést Azok tehát, akikben volt bátorság és nem nagyon messe távolodtak el a hídtól csúsea - másea és szaladva visszafutottak a szyőnyi oldalra. Rendsertelen volt ez a menekülés, mint az egész akció. Sokan az innenső part drótakadályán fennmaradtak és a drót összesebezte őket. A történetet több résztvevő mesélhette el az újságírónak, aki a vállalkozásból a győri részvételre, valamint — nagy valószínűséggel — az Erzsébet- hídon történt eseményekre helyezte a hangsúlyt. A fentebb vázolt hadműveleti tervből — a cikk szerint — megvalósult egy nagyobb létszámú győri munkáscsapat (a vagon- és az ágyúgyár munkásainak) Komáromba szállítása, továbbá a tervezett támadás előkészítésében tűzszerészek aknamentesítették a szóban forgó hidat. Azt is valószínűsíteni lehet, hogy a vörösőrség alegységeinek meglepetésszerűen, erős magyar tüzérségi tűztámogatással kísérve, sikerült váradanul átjutni a túlpartra, és ezzel biztosítani a munkáscsapatok átkelését. A cikkben megjelenik egy erős kritika is, miszerint a két híd között, a csapatoknak nem volt vezetője. Ennyi és nem több. A sok pontatlansággal megírt újsághír szerzője nem nevezi meg a szóban forgó hidat. Nem tudósít a parancsban szereplő fontos feladat végrehajtásáról, miszerint a Dunán átkelő katonai különítmény birtokba vette az Erzsébet-hídészaki hídfőjét és megszállta a két híd közötti Duna-partot. (A hídőrség azért adta meg magát, mert a túlpartot a vörös katonák már elfoglalták és így két tűz közé szorultak). A kialakult helyzetet ekként értékelve levonhatjuk a következtetést, hogy a győri munkásokat a támadásnak ebben a fázisában eredeti feladatuknak megfelelően, az elfoglalt területek rendfenntartóiként szándékoztak alkalmazni. Átkelésük a Duna túloldalára a közúti hídon át kerül említésre. Hogy mindez így történt csak a hadműveleti terv (parancs) ismeretében lehet valószínűsíteni. Közben kibontakozott egy cseh ellenállás és az átkelt csapatokat, valamint a híd északi hídfőjét erős ágyú- és gépfegyver tűz alá vették. 62
