Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)

Nemesné Matus Zsanett: A Bodroghy Papp család, adalékok a kemenesaljai evangélikus kisnemesség vallásosságához

Nemesne' Matus Zsanett

köztt, ’s a’ harag fel forott / Bennem: mert én is az Embert / Szeretem; de mind nemembert / Találtam.”

A 14—15. strófában pedig kitágítja az emberekről alkotott véleményét: vétkesnek, álnoknak, szívtelennek, bűnös életűnek tartja saját nemét, miközben kérdőre vonja Istenét, hogy ,,’e népre haragodnak köve / Kénkő Tüzével gyehennát nem lőve / Meddig tudod azt szemlélni / Mikor fognak tisztán élni”. Aló. versszakban újra viszszakanyarodik a kiinduló állapotához, és kéri istenét, hogy — az emberek közt nem lelve helyét — „vedd el éltemet / nem kell már”.

A második versben azonban mindezeknek ellentmond. Lerogyva zsámolyhoz már nem a halálért, hanem az életért könyörög, mert rájött, hogy az emberek, kik először „örömim el ronták”, most „Társalkodásokba mulatoznom engedj”, és „Vétked, bár hibáig halmozzák / Szent jajjaid még is bőven oltalmazzák”. Ezzel együtt A’ meg untElehen kialakított istenkép is megváltozik: már nem a pusztító jelenik meg, hanem a földet „Bősége javával” betöltő, aki a maga képére teremtette az embert, és emiatt „Mégis oltalmazza mind örökön népét! Hatalma Karjával”.

A ’ meg unt Elet utolsó, 17—20. strófáiban, valamint az Elet kívánás 8—10. versszakaiban a halálvágy-életakarás gondolatát vezeti tovább természeti képekbe burkolva: „Tölgy ölelj fel és te ezüst szin patak / Csörögj halotti dalt”, „a természet belső susogása / Az estvi szellő gyenge zúgása / Ringassatok engemet el”, hogy méltó nyughelyét találjon ahhoz, hogy eljuthasson „egy ragyogóbb szent légbe / A’ dicsősség országába / A’Jóknak boldogságába”. Ezzel ellentétben a második versben „ mosolyog e’ Szivbe életem reménye”, és most már nem az elmúlás, hanem a fantázia segítségével jut el az „öröm országába”, melyet már nem a mennyben, hanem „itt e földön ... rózsa paplannyain ... jádczi szerelmek Elyseumában” talál.

A két vers nemcsak témájában, hanem formailag is eltér egymástól. A’ meg unt Elet húsz 5 soros versszakból épül fel, melyben az első két sor 11, a második kettő 8, az utolsó pedig 3 szótagos,58 rímelése: aabbc és az utolsó sor a következő versszak utolsó sorával rímel. Az Elet kívánás tíz 7 soros strófából épül fel, melynek első hat sorában 12 és 10 szótagos sorok váltják egymást, az utolsó pedig 6 szótagos.59 Rímelése: aabbccd és az utolsó sor ebben az esetben is következő versszak utolsó sorával alkot rímpárt.

Költői stílusban megegyeznek, hiszen a szóképek közül metaforára (például A’ meg unt Eleiben: „Terebély Tölgy bus fejemet”, „Melly göröngyös ez az ut”, „Ifjúságomnak Tavasz idejében” „Mindenekből mézet szívtam”, „virágos rét selyem leple dombján”, „Kelyhem epével volt tele”; az Elet kívánásban: „kék Egem meg ni / Lassanként ki derül”, „setéttes fellegeim között”, „rózsa paplannyain”, „mennyet képzelem / ’s érzem itt e’ földön”), megszemélyesítésre (például A ’ meg unt Elefoen: „végzet itt mindent gyász színekre fest”, „Szerelmek velem enyelegtek”, „patak / Csörögj halotti dalt”, „szellő gyenge zúgása / Ringassatok”, Elet kívánásban: „vad polus felet-58 Kivétel ez alól: 16. sor: „A’ játzi Szellők körül lebegtek”, 31. sor: „Igen, ah még a’ gyermek kora mig éltem”, 71. sor: „Hogy e’ népre haragodnak köve”, 92. sor: „Az estvi szellő gyenge zúgása”.”

59 Kivétel ez alól: 45. sor: „Engedj meg, e’ szív magán kívül vola”, 46. sor: Belölle minden élet érzés kiholt”, 48. sor: „Jó voltam, és mit kér ah nem esmérte”.

154