Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
HORVÁTH JÓZSEF: Újabb adalékok a 18. századi győri magánkönyvtárak történetéhez
Úgy gondolom, hogy e tételek alapján a könyvek tulajdonosának evangélikus volta egyértelműen kimondható. A könyvjegyzék tartalmát elemezve mindenképpen figyelmet érdemel a német nyelvű kiadványok magas aránya; az a tény, hogy német nyelven több imádságos és énekes könyv mellett egy Otestamentum, valamint egy katekizmus is volt a birtokában. Az „Apró Gyermekeknek való Németh imádságos Könyv” említése pedig kifejezetten érdekesnek és ritkának mondható — legalább is a korabeli győri gyakorlatban. A német nyelvű kiadványok magas aránya annál inkább meglepő, mert Koller Katalin mindkét férje nagy valószínűséggel magyar ember volt; családnevük hangzása, magyar nemesi rangjuk, valamint a második férj felpéci származása egyaránt emellett szól. Tény ugyanakkor, hogy a felpéci evangélikus gyülekezetbe a fentebb jelzett időszakban győri német polgárok is rendszeresen kijártak, így ott a német nyelv használata valószínűleg nem volt idegen. Az előbbire utal az a tény, hogy több győri német testáló tett kegyes hagyományt a felpéci evangélikus gyülekezet javára. Míg az utóbbit bizonyítja az is, hogy a felpéci evangélikus gyülekezet lelkésze egy ideig — amint azt néhány győri végrendelet számára rendelt kegyes hagyománya is bizonyítja — Gottfried Zotter (más testálok említése szerint: Zetter) volt. Érdemes figyelnünk a jegyzékben szereplő soproni, illetve pozsonyi német nyelvű imádságos és énekes könyvekre is. A két jeles evangélikus központtal való kapcsolat ugyancsak nem lehet véletlen; mindkét város evangélikus líceumát szép számmal látogatták a győri és környékbeli evangélikus if)ak. Az viszont mindenképpen figyelemre méltó, hogy a magyar nyelvű Bibliát amszterdami kiadásban használhatta Koller Katalin asszony! ___________________Újabb adalékok a 18. századi győri magánkönyvtárak történetébe%___________________ Elszórtan felbukkanó könyves adalékok Az „Acta Orphanalia” legkorábbi irat-együttese Illos István árváinak hagyatéki iratait tartalmazza.30 Az Illos István és neje, Ziday Erzsébet után maradt javakról 1732-ben felvett inventáriumban az alábbi „könyves” tételek szerepelnek: „Imádságos könyvek. Égj Rosáskert esfist kapcsokra és a% szegletei is Ezüstösek. Égj Eelki Eiliom Korona, fekete Táblára; Egy Eiliom Kertecske vörös aranyos Tábláro. Item jo Illatu Rosás Kertfekete Tábláro.”3'1 Az említett művek vizsgált korszakunk népszerű imádságos könyvei voltak. A „Eiliom Kertecske” először Pozsonyban jelent meg 1675-ben, majd „megjobbittatván újonnan ki bocsáttatott” Nagyszombatban, 1720-ban.32 A „Jó illatu rósás kerfy című művet Takács Ince „valószínűleg a XVIII. század első feléből származó”-nak mondja; tény, hogy 1734-ben Pozsonyban a negyedik, bővített kiadása jelent meg.33 Az Illos-árvák — hat kiskorú gyermek maradt szülő nélkül, és hat különböző gyámhoz kerültek 1732 telén - tutorainak elszámolásaiból kiderül, hogy a gyermekek 30 MNL GyMSMGyL, AV, AO, Lad. 1. Fasc. 1. „Illos István örököseit illető iratok.” 31 A leltár címe: „Inventarium Haeredum Generosi Quondam Stephani Illos ac Nobilis Dominae Elizabethae Ziday relictae Ejusdem condam Viduae exstantium Anno 1732.” 32 GAJTKÓ 1936. 42-44. és 58. o., illetve PETRIK VII. köt. 305. o. 33 TAKÁCS 1942. 75-76. o., illetve Petrik V. köt. 232. o. 139
