Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
BORBÉLY Tamás: „... a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai”
B o rb é ly Tamás egymástól, gyakran megfigyelhetőek átfedések, kiegészítések. Amint a Győri Hírlap és a Dunántúli Hírlap vitasorozatában is látható, a város és falu közötti feszültség értelmezhető a „petyhüdt” városi középosztály és a termelő falu ellentéteként is, ahogyan a falun elszállásolt galíciai menekültek „semmittevését" is a magyar parasztság dolgozó életmódjának szöges ellentéteként jelölték meg. A középosztály meggyengüléséhez fontos röviden kitérni a háború idején elszabaduló árakra, ami döntő hatással bírt a társadalmi feszültségek szempontjából. Az inflációs adatok alakulásával kapcsolatosan megközelítőleg reális képet kaphatunk. Az infláció mértéke és ezzel párhuzamosan a mindennapi nehézségek fokozódása mindenekelőtt Németországot, valamint az Osztrák-Magyar Monarchiát érintette jobban és kevésbé az antant nyugati szövetségeseit. A Bihari Péter által hivatkozott irodalom szerint a németországi árak 1918 őszén háromszor olyan magasak voltak, mint a háború kitörésekor. Az inflációs rekordot viszont éppen Ausztria és Magyarország tartotta, Ausztria esetében átlagosan 1500, Magyarország esetében pedig 900 százalékos áremelkedéssel.13 Botos János még részletesebb adatokkal szolgál a háború alatti infláció meglódulásáról. Mint írja, már a hadműveletek megkezdésével egy időben a legfontosabb élelmiszerek, iparcikkek árai rohamosan növekedni kezdtek. A gyors áremelkedés sokkolóan hatott a lakosságra. Megjelent és egyre inkább hozzátartozott a városképhez a sorban állás, a hosszadalmas várakozás és rohamosan terjedt az élelmiszerek feketepiaca, ahol a termékek általában a hivatalos árak többszöröséért cseréltek gazdát. A mezőgazdasági termelés, a háború előrehaladtával az utolsó békeévhez viszonyítva jelentősen viszszaesett és 1916-ban már nem tudta kielégíteni a hazai szükségletet. A gondokat tovább növelték a hadsereg igényei — mind a gabonát, mind pedig a húst illetően. A termelést nehezítette a behívások miatt bekövetkezett munkaerőhiány, a mezőgazdaság számára szükséges vegyszerek eltűnése, esetenként a kedveződen időjárás és persze a feketepiac. A háborús gazdaság tehát óhatadanul is rányomtat bélyegét a mindennapokra.14 Az áremelkedéssel a bérviszonyok alakulása nem tudott lépést tartani. A bérek alakulása kapcsán szintén Botos János tanulmányát idézhetjük. Eszerint az élelmezési iparban dolgozók heti bére 1914. július 31-én 34 K és 39,60 K között mozgott, s 1918 végére 85 K és 97,30 K közöttire nőtt. Az építőiparban a hetibér a háború kirobbanásakor 14,40 K és 42,75 K között volt, ez a háború utolsó hónapjaiban 93,60 és 187,20 K közé emelkedett. A ruházati iparban a heti keresetek 24-56 K-ról a háború végére 300 K-ra nőttek. A vasiparban a hetibér 1914 júliusában 150-430 K között alakult, 1918 végére 114,40 és 239,20 K közé nőtt. A tisztviselők havi fizetése 1914 júliusában 150-430 K-t tett ki, ez 1918 végéig 185-1675 K volt.15 Mint látni fogjuk, a bérek emelkedése általában nem tudta megközelíteni sem az elszabaduló árakat, ez fokozottan igaz volt az állami és városi hivatalnokokra és dolgozókra. 13 Bihari 2008: 94-95. 14 Botos 2015:71-72. 15 Botos 2015: 74. 104
