Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
BORBÉLY Tamás: „... a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai”
...a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai’ Az állami és városi hivatalnokok háború alatti lecsúszása a kortársak számára is látható valóság volt. Ez főként az 1914 előtti, viszonylagos anyagi biztonsággal és kiváltságos helyzettel összevetve lehetett szembetűnő. A világháború előtt ugyanis ez a réteg élvezhette többek között a rendszeres havi jövedelem, a nyugdíj, a biztos előmenetel és a kapcsolati tőke előnyeit. Az állami, vármegyei és városi tisztviselők helyzete a háború előtt sem volt egységes, 1912-ben történt ugyanakkor érdemi változás, aminek köszönhetően a városi tisztségviselők arányos elbírálás alá kerültek a központi államhivatalok alkalmazottaival. A háború kitörésekor tehát az államgépezetben dolgozók jogilag is megközelítőleg azonos elbírálás alá estek.16 Amint Egy Gábor összefoglalja, a rendszer beosztásának, végzettségének és szolgálati idejének megfelelően mindenkit fizetési osztályokba, ezen belül fizetési fokozatokba sorolt. A magasabb presztízsű pozíciók a IX. osztálytól kezdődtek lefele: egy vármegyei főlevéltáros például a IX. osztályban kezdett (de végzettség alapján a VIII. osztályba is kerülhetett), egy főszámvevő a VII. osztályba tartozott, egy törvényhatósági jogú város polgármestere a VI., rendőrkapitánya a VII., míg a járási orvos csak a X. osztályba. Az előléptetéshez teljesíteni kellett a szolgálati időt, cserébe az egyes osztályokhoz és fokozatokhoz törvényileg rögzített juttatások jártak, éves fizetés, lakáspénz.17 A stabil és sokak által irigyelt helyzet ugyanakkor nem volt rugalmas a sokkhatások idején, így a háború és a nyomában fokozódó társadalmi válság jelentősen meggyengítette ezt a réteget. Egyrészt a háborús mozgósítás, másrészt a folyamatos drágulás eredményezett nehézségeket. A mozgósítások nyomán ugyanis a munkaterhek nőttek, miközben a fizetések elvesztették értéküket, a soros előrelépések pedig elmaradtak. A városok drágasági pótlékok bevezetésével próbálták oldani a helyzetet — kevés sikerrel. Győr esetében is számos dokumentum tanúskodik a város alkalmazottainak válságáról. Ezek az egyén, vagy a foglalkozási csoportok szemszögéből mutatják be a súlyosbodó nehézségeket, a megélhetési gondokat. A városi rendőrlegénység például már viszonylag korán, 1915 februárjában kérelmet juttat el a polgármesterhez fizetés kiegészítés ügyében: ,rMéltóságos Polgármester Úr! Alulírottak az összes rendőrlegénység nevében azpn alázatos kérelemmel járulunk a méltóságos Polgármester Úr kegyes színe elé, hogy tekintve a mai drágasági viszonyokat, jelenlegi fizetésünkből megélni képtelenek vagyunk. Legalábbis még e drágasági viszonyok így fennállnak, fizetésünket drágasági pótlék rímén megjavítani méltóztassék. Tekintettel arra, hogy a mai nagy drágaság már hónapok óta fennáll minek következtében köztünk lévő s nagyobb családdal bírók már eladósodtak, miért a kért drágasági pótlékot legalábbis visszamenőleg új évtől megadni méltóztassék. 16 Kahler 1975: 64-65. 17 Vö. Egry 105