Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 38/2017 (Győr, 2017)
BORBÉLY Tamás: „... a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai”
...a tisztviselők vannak abban a szomorú helyzetben, hogy az általános drágaságnak mártírjai'' Iára? Nem tudja a% a% uriass^ony, hogy minden valamire való tehetség erő, jó erkölcs, egészség a falu őstalajábóljő a petyhüdt középosztályba? Hisz le&na~ gyobb bajunk éppen az hogy a falu nem küld (legalább eddig nem küldött) elégfriss anyagot a középosztályba. Ez a kormányzás, a társadalom, a falusi vezetőség egyik legnagyobb bűne!” Ezt követően a cikk szerzője hosszasan támadja a városi középosztályt: „Helyes dolog-e az hogy piszkos szükséglakásokba összezsúfolt városi népségek fiai, leányai polgárikba, gimnáziumokba, egyetemekre, zeneórákra járjanak, mikor a nyomorúságtól olyanok, mint az aszalt gomba, mert nagy az úrhatnámjuk, büdös nekik a munka, kevés nekik az iparos és egyéb pálya: a nemzet gerince, a falu millió és millió jómódú fia és leánya pedig maradjon otthon, maradjon buta paraszt, dolgozton, mint az állat, legyen cselédje a reformbugyogós, ferde sarkú városi nagyságának. ”8 A város és falu ellentéte tehát Győrben is tetten érhető volt, ahogyan a háború elhúzódásával párhuzamosan a zsidóság is mind többször került negatív kontextusban a napilapok hasábjaira. Egyrészt a galíciai menekültek megjelenése kapcsán lehet érzékelni a fokozódó ellenszenvet, köszönhetően annak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia keleti területeiről menekülni kényszerülők között jelentős részben ortodox zsidók voltak.9 Őket mindenekelőtt a háború alatt jellemző, „megbocsáthatatlannak” tartott bűnökkel azonosították, mint például a feketézés, az árdrágítás vagy éppen az uzsora. 1916 szeptemberétől — az erdélyi menekültek megjelenésétől — a sajtóban gyakran a „mi” menekültjeinkként jellemzett erdélyi menekültekkel is határozottan szembeállították őket.10 Másrészt a hagyományos antiszemita hangvétel is napirendre került, amit leginkább egy 1918-as cikk érzékeltet, mely már címében is utal a dualizmus kori antiszemita „hagyományokra”. A Dunántúli Hírlapban „Rituális gyermekrablás Győrsfigetben?” címmel megjelent írás 1918 áprilisában egy egyébként jelentéktelennek tűnő bűnügyről számol be. Az eltűnt 13 éves fanatizált zsidó fiú” a cikk sugalmazása szerint „vallásifanatikus" ortodox zsidók kezei közé került és napokig eltűntnek hitték szülei. A tudósítás szerint a fiú végül meglett, ám a szerző a rendőrség nyomozásában bízva remélte az eset mielőbbi megtorlását.11 A hátország társadalmát szétfeszítő kisebb-nagyobb, néha talán jelentéktelennek tűnő ellentétei és feszültségei tehát Győrben is napirenden voltak, a várost sem kerülte el a háborús morál gyengülése, az erkölcs változása.12 A továbbiakban részletesebben foglalkozunk egy szintén jelentős súlyú társadalmi feszültséggel, az állami és városi alkalmazottak — tágabban értelmezve a középosztály — világháború alatti válságával. Ezt, valamint a röviden bemutatott ellentéteket azonban nem lehet tisztán elkülöníteni 8 „Durva támadás a falu ellen. Egy győri lap cikke. Kik vannak fölmentve? Kik iskoláztassák gyermekeiket?” Dunántúli Hírlap, 1918. július 21. 1-2. 9 Bihari 2008: 152. 10 Vö. Borbély 2016. 11 „Rituális gyermekrablás Győrszigetben? Talmudistákat vádolnak egy reálista fiú eltűnéséért.” Dunántúli Hírlap, 1918. április 10. 1. '2 Vö. Torma 2016: 171-176. 103
