Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)

PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai

A Borsos - életmű elveszett darabjai

juk, hogy gondviselésszem volt a plébánia-alapítás és a templomépítés. Nagyontisztelendőségednek köszönhetjük, hogy ma Győr modem városrészének van temploma, lelki központja. Eddig a kivonat a püspöki levélből.

Szemem előtt lebegett... Ez így nem helyes. Én behunyt szemmel dolgoztam. Én álmodtam. Megálmodtam a Szent Imre mellékoltárt is. Pontosan olyannak amilyennek megvalósult.

De ez már nem az én érdemem, hanem Borsos Miklósé.

Még egy anekdotát (de ez lesz az utolsó).

A templomépítés, sőt plébániaalakítás legnagyobb ellensége szegény Winkler Mihály nádorvárosi plébános volt. Esküt tett, hogy megőrzi a híveit és ezt az esküt az egyházmegyei hatósággal szemben is meg akarta tartani.

Mikor megbíztak az új lelkészség megalakításával, úgy állapította meg a határokat, sajnos, a vezetők mind barátai voltak — hogy az új alakulás életképtelen legyen. Mikor kijött a kinevezésem, egy káptalani kocsin Winkler társaságában végigkocsikáztuk a határokat. A körkemence úti nyomortanya körül fel-feltűnő hatalmas szeméttelepekre mutatva Winkler megjegyzi: Ez itt valamikor mind be fog épülni. Majd egy előkelő gesztussal végigjártatta a balkezét a láthatókon és megjegyezte: Béla, ez mind a magáé! Nem volt ebben prófétai előrelátás?

Köszönöm a két kedves levelet, köszönöm a megkapott könyvet, köszönöm a beígért könyvet, de kérem, hogy a meghívótól tekintsenek el. Nem való vagyok én oda, már egészségi állapotom miatt sem. Én is pacemaker jelölt vagyok, de a pulzusom nem hajlandó 40 alá lemenni. Akkor megkapnám a beígért készüléket. így csak tengődök.

Sok-sok szeretettel köszönti mindkettőjüket Szelestey Béla”

Az elpusztult Borsos-szobrok

Az 1979-es alkalmi levélváltás előtt — önéletírásának összeállítása közben — már a 70- es évek elején írásba foglalta Borsossal kapcsolatos emlékeit Szelestey: „Mikor életrajzomban ahhoz a részhez értem (Borsos Miklós és a templom mellékoltára), iparkodtam Borsos Miklóst minél tökéletesebben bemutatni. Könnyű volt, sok emlékem volt Borsosról, no meg ekkor már megjelent a könyve (Visszanézek félutamból)7 és azt is alapul vehettem. A könyvben természetesen égj szjó sem volt a karmelitáknak készített szobrokról. (Kiemelés tőlem: P. Gy.) Rólam se: a mellékoltár a kultuszminisztérium művészeti osztályának a megbízásából készült. Ekkor új levelezésbe is kezdtem. Borsa Antal eléggé leszólta a szobrokat, Gallyas Frigyes rajztanár (felesége, négy gyermeke katolikus, híveim is voltak, három fiúk ministránsom) szintén, ő a szobrokat merevnek tartotta, majd megjegyezte, ez volt a véleménye Borsos baráti körének is.”8

7 A könyv címe helyesen Visszanéztem félutamból. Első kiadása 1971-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában.

8 A levelezés megtalálható Szent Imre irattár 20. kötetében két főcím alatt: Mellékoltár — Győri vélemények Borsosról és könyvéről).

81