Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
PERGER GYULA: A Borsos-életmű elveszett darabjai
Verger Gyula Szelestey feltételezte ugyan, hogy a Püspökségen megőrződött kármelita naplókban „több adat is állna a szobrok történetét illetőleg. Érdemes lenne utána kutatni, de — mint írta — ezt másra hagyom”. A rend naplójában sajnos nem találhatók útmutató bejegyzések Borsos alkotásaira vonatkozóan9, így azokról csak a korabeli sajtó beszámolóit ismerjük. A Győri Nemzeti Hírlap 1941. április 13-án arról adott hírt, hogy: „Két barokk-szobrot faragott Borsos Miklós a győri kármelita templom számára'. A cikk szerint: „Egykönnyen számon tarthatjuk, hogy Győr falai között hányán élnek a művészetek hivatott művelői közül. Közöttük leginkább mégis a leginkább markáns egyéniség Borsos Miklós, kinek a művészete körül éppen a legutóbbi hetekben vert hullámokat a fővárosi érdeklődés, amikor műveivel elsőízben jelent meg budapesti tárlaton. Emlékszünk még élénken arra a fiatal Borsos Miklósra, aki talán egy évtizeddel ezelőtt mutatta meg Győrnek magát, azt a sajátosan egyéni arculatát, amelyet minden műve, akár a kőbe faragott, vagy rézbe vert munkái, vagy éppen merőben új tájakon járó festészete tükrözött. Ez a régi, győri tárlat bizonyos fokú kedvtelenségre hangolta a művészt, már ami a győri nyilvánosság előtti szereplést illeti. A vidéki városokban rekrutálódó tárlatközönség általában és nagymértékben távoltartja ízlését attól a művészi nyelvezettől, amely nem a hétköznapok hangján beszél hozzá. Öles sziklafalat kell áttörnie a bátornak, aki a művészetek világában még alig-alig megtántorított ó konzervativizmussal megküzdeni indul... Borsos Miklósnak volt hite önmagában erre a harcra. Gyűjtötte magába szomjasan az impressziókat itthon, külföldön, igazolta magát, s amikor az esztendők tüzében nemesre keményedett az a formanyelve, amelyet immár kizárólag a fa kő- és bronz szólaltat meg egyszerűen, szűkszavúan, de mindig tömören és kifejezően — akkor Budapest műértő közönsége elé állt. Kivételes, morajló és ámuló sikere volt. Mindezt elmondtuk arról a Borsos Miklósról, akinek arcélét forradalminak ismerik Győrben. Pedig a minapi Almos-utcai látogatásunk a művész otthonában másiknak szólt. A barokk Borsos Miklósnak. Történt ugyanis, hogy a kármeliták mesés szépségű barokk templomát a Műemlékek Országos Bizottsága műemlékké nyilvánította az istenháza legutóbbi megújítása folyamán, s meghagyták az atyáknak, hogy a pregnánsan barokk modorú templom egyetlen szépséghibáját Szent Teréz és Szent Antal oda nem illő művészi tekintetben is kifogásolható szobrait cseréljék ki. A kármelita atyák, pedig le kellett küzdeniük néhány feltámadó idegenkedést, Borsos Miklósnak adtak megbízást a templomszobrok elkészítésére. Szent Teréz szobra, közel életnagyságú, már készen is áll. A barokk pompázó, naturális kifejezés módja tökéletesen sikerült az avantgardista művésznek, a szent leány égi-mosolyú, felhozó figurájú, fából faragott szobra tökéletesen művészi alkotás. A barokk szívesen, sőt lelkes 9 A Karmelita naplók a rendszerváltást követően visszakerültek a rendhez. Eleddig sajnos csupán a 19. század végéig vezetett köteteket sikerült fellelni. 82
