Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 37/2016 (Győr, 2016)
CSIK TAMÁS: A Szépművészeti Múzeumból elszállított műkincsek Pannonhalmán 1944-1945
A Sszépművészeti Múzeumból elszállított műkincsek Pannonhalmán 1944- 1945 kiemelte, hogy a tulajdonosokra utaló monogramokkal ellátott ládákat kell majd átadni megbízottjának, aki február 21-én el is szállíttatta a műkincseket.39 A források alapján a Pannonhalmáról történő elszállítás, ha lehet, még kaotikusabb viszonyok között történt, mint a novemberi, idevezető út. Leszámítva néhány ládát, amelyek főként a „Műkincs-kormánybiztosság” által kezelt anyaghoz tartoztak, a műtárgyakat gyakorlatilag ugyanúgy — megfelelő előkészületek és csomagolás nélkül — vitték el, mint ahogy idehozták. Sőt, egyes festményeket még kereteiktől is megfosztottak a szállítási nehézségek miatt. Az ottmaradt keretek nem kevés gondot okozhattak a pannonhalmiaknak, főleg mivel Csánky Dénes 1945 márciusában még arra kérte a főapátot, hogy egy itteni „tudós hajlamú férfi' lehetőleg írja össze a kereteket méret szerint. Kelemen Krizosztom válaszleveléből ekkor már nem csak a kaotikus viszonyok közötti, újabb feladatot jelentő felkérés okozta ingerültség olvasható ki, hanem a félelem is attól, hogy így az új (vagy a régi) hatalom a keretekhez tartozó képeket továbbra is keresheti Pannonhalmán, és mivel semmilyen hivatalos okiratot vagy műtárgylistát nem tudnak felmutatni a főapátságban, így könnyen bajba is kerülhetnek.40 A források alapján úgy tűnik, hogy végül semmilyen vád nem érte a főapátságban élőket a műkincsekkel kapcsolatban, azonban más tekintetben, általában is elmondható, hogy a főapát élesen elítélte azt a „lelkiismeretlenségef', ahogy a műtárgyakat Pannonhalmára szállították, illetve innen elvitték.41 Kelemen Krizosztom leveléből érezhető, hogy először csak a műtárgylista hiánya, majd az ottmaradt keretek, és általában a műkincsekkel való bánásmód miatt egyre ingerültebb hangnemben válaszolt Csánky Dénes üzeneteire. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a főapát az eseményeket nem egy állami tisztviselő nézőpontjából látta, így szempontjai ugyanúgy egy egyedi véleménynek tekinthetők, mint ahogy Csánky visszaemlékezése, bár a főapát levelei természetesen nem az önigazolás céljából és nem utólag íródtak. A műkincsszállítmány további sorsa a hazatérésig és a hátrahagyott műtárgyak A műtárgyakat 1944. december 24-én, 1945. január 19-én, illetve február 21-én szállították el a főapátságból, méghozzá hófúvásban, útközben balesetet is szenvedve (az egyik teherautó Győr mellett lesodródott az útról, a szállított műkincsek is szétszóródtak). Bár a miniszteri utasítás szerint a végső cél ekkor a szentgotthárdi ciszterci apátság pincéje volt, időközben Csánky Dénes értesült az 1943-ban Veszprémbe szállított műkincsek sorsáról is. Mivel a dunántúli hadi helyzet miatt a Nemzeti Bank itteni óvóhelyét is ki kellett üríteni, így bombázások közepette indították útnak Veszprémből a műtárgyakat szállító vonatot nyugat felé. A szerelvény el is jutott valahogy a 39 SZMI 92/1945. Jegyzőkönyv a Dr. Csánky Dénes volt főigazgató által elhurcolt múzeumi műkincsek sorsának megállapítása tárgyában (1945. június 19.). Csánky Dénes levele Kelemen Krizosztomnak (1945. január 21.); FL 69/1945. Csánky Dénes levele Kelemen Krizosztomnak (1945. február 11.) 40 FL 137/1945 Csánky Dénes levele Kelemen Krizosztomnak (1945. március 15.). Kelemen Krizosztom válaszlevele (1945. március 20.). 41 FL 435/1945. Oroszlán Zoltán levele Kelemen Krizosztomnak (1945. június 8.) és Kelemen Krizosztom válaszlevele (1945. június 16.). 34
