Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)

MÉRLEG - ISO GERGELY: A kereszt erősíti a gyengét. Boldog Apor Vilmos tevékenysége az üldözöttek védelmében

Mér leg

hogy ők emberek, keresztény emberek maradtak a legnagyobb embertelenségek közepette is, viszonyítási ponttá, kiindulási ponttá tette őket mind a 20. század történéseinek megítélésében, mind jelen társadalmunk, egyházunk vagy akár saját magunk életében, életének vezetésében. A történésznek, egyháztörténésznek az éremnek ezt az oldalát is be kell mutatnia, s talán a súlypontot is érdemes inkább órájuk helyezni, s a 20. századot rajtuk keresztül (is) szemlélni.

Soós Viktor Attila frissen megjelent kötetéből ez a szemlélet tükröződik: rámutat az 1940-es évek zsidóüldözésének szörnyűségeire, mindezt azonban a hajlíthatatlan egyházfőnek, Apor Vilmosnak a zsidók érdekében történő erőfeszítésein keresztül.

Ki ne hallott volna arról, hogy Apor győri püspökként milyen hősiesen védelmezte a győri asszonyokat a kiéhezett megszálló szovjet katonáktól? Olyannyira, hogy végül biztonságukért a saját életét is föláldozta.

Hősi halála miatt talán nem olyan intenzíven él a köztudatban, hogy Apor a II. világháború alatt — veszprémi püspöktársával, Mindszenty Józseffel közösen — milyen erőfeszítéseket tett a meghurcolt, javarészt zsidó származású emberek védelme érdekében. Soós Viktor Attila munkája nyomán — amely munka már a harmadik abban a sorozatban, amelyben a szerző az Apor Vilmossal kapcsolatos legfontosabb forrásanyag kritikai földolgozását közli — Apornak erre a zsidómentő tevékenységére vonatkozó dokumentumanyagát ismerhetjük meg, hiánypótló jelleggel. Az iratok többsége levél, levélváltás, de akad közöttük jegyzőkönyv vagy jogi jellegű dokumentum és prédikáció is. Ilyen például Apornak 1944 pünkösdjén elmondott szentbeszéde, amelyet a győri gettó felállításának hírére rögtönzött, félretéve az eredetileg tervezett szöveget. Az sajnos nem derül ki a kötetből, hogy ki és milyen pontossággal jegyezte le a püspök szavait, de a szenvedélyes igehirdetés olvasása során egyrészt sokat megtudhatunk Apor személyiségéről, másrészt a beszéd összefoglalást nyújt a püspök határozott erkölcsi álláspontjáról is: „Es aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szeretetni és azt állítja, hogy vannak emberek,... melyeket gyűlölni szabad, r agt hirdeti, hogy embereket kínozni szabad, legyenek azpk akár négerek, akár zsidók: az bármennyire kérkednék is agyai, hogy kérész tény, olyan mint apogány...” (140—141. oldal).

A forrásközlés során alkalmazott szempontokra vonatkozó részt a kötetben ugyan nem találunk, ehhez azonban érdemes a kezünkbe vennünk Soós Viktor Attila Apor-sorozatának fentebb már említett korábbi köteteit {Apor Vilmos püspök naplói I. Győr, 2005.-, Apor Vilmos püspöki iratai. Győr, 2008). A sorozatot érdemes egyben kezelnünk. Mindhárom forrásközlést a közreadó Soós Viktor Attila gazdagon ellátta magyarázó jegyzetekkel. A forrásokban előforduló személyekről minden esetben lábjegyzetekben közölt rövid életrajzokon keresztül tájékozódhat az olvasó. A dokumentumokban előforduló idegen nyelvű (általában latin) kifejezések fordítását szintén minden esetben lábjegyzetben találjuk, éppúgy, mint a kevésbé közismert közéleti események és (egyházi) kifejezések magyarázatát (pl. „orsolyiták”, ld. 34. o.), valamint a források szövegében előforduló rövidítések föloldását is.

A Keresgt erősíti a gyengét című kötetben a forrásokat a közreadó tematikusán csoportosította. A dokumentumok előtt szereplő sorszámok egy-egy azonos ügyben történő le253