Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÉRLEG - BARÁTH DÓRA: Fazekas István: A reform útján. A katolikus megújulás Nyugat-Magyarországon
Mér leg ségeit mutatja meg a kutatóknak. A székely származék Szenttamásy Máténak a királysági középpapság legbefolyásosabb rétegébe való fölemelkedése az egyéni siker módszerein kívül egyháztörténeti kuriózum, a Magyar Királyság választott püspöki rétegének jellegzetességeibe is bepillantani enged. A második nagyobb témakör az alsópapság, ahol a szerző erre helyezi a hangsúlyt, ez a bevezetésből és a fejezetek hosszából is kiderül. Ez a témakör hat tanulmányt foglal magába. Az alsópapság részletes, nem csupán statisztikai jellegű vizsgálata mindeddig példádan, a témában az egyházmegyei névtárak és a plébániatörténetek mellett nem született még ilyen széleskörű elemzés. A fejezet első tanulmánya az 1641—1714 közötti vizitációs jegyzékek alapján mutatja be az egyházmegye alsópapságát, kitérve a papok származási helyére, anyanyelvűkre, társadalmi státuszukra és iskolázottságukra. Vázolja a kor elvárásait, az ideális pap eszményét is. A tanulmányból a számos példán és az általános jellemzőkön keresztül a trentói zsinat követelményeitől még képzettségében és erkölcseiben elmaradó, de a korszak során ahhoz közelítő papság képe rajzolódik ki. Nem csak a plébánosok személyét, hanem a környezetükkel való viszonyukat is vizsgálja, bemutatva a rekatolizált földesurak által a sokszor lutheránus vagy vegyes vallású közösség élére állított katolikus plébánosok nehézségeit. A második tanulmány az előzőben bemutatott réteg egyik fontos szeletével, a Német-Római Birodalomból származó papokkal foglalkozik. A trentói zsinat szellemétől Magyarországnál jóval hamarabb áthatott katolikus német fejedelemségek számos térítő lelkületű vagy egyszerűen csak vállalkozó szellemű egyházfit adtak a megfogyatkozott magyar egyháznak. A nyugatról jött papoknak a 17. század nehéz időszakában a győri püspökség területén is fontos szerepük volt a katolicizmus fenntartásában — mindennek nehézségeit, visszásságait és egyházszervezeti jellegzetességeit számos személyes példával illusztrálja a szerző. Ezt követi a Martinus Iwanschitz mannersdorfi plébánosról és társairól szóló esettanulmány, amely egy konkrét vizsgálat bemutatásával szemlélteti a plébánosoknak a közösségükkel és a kegyurukkal való konfliktusait. A tanulmányban rendkívül érdekes, többrétegű viszály tárul fel, amely nem mentes a humortól sem, és bármely olvasó számára izgalmasnak bizonyulhat. A tanulmány a koraújkori magyar katolicizmus egyik társadalmi jellegzetességének, a nyugati horvát és német közösségek egyháztörténeti jelentőségének problémáját is érinti, bepillantást engedve egy vegyes horvát—német egyházközség koraújkori vallásgyakorlatába. A témakör következő tanulmánya más szempontból világítja meg az eddig vizsgált alsópapságot. A magán- és plébániakönyvtárak elemző bemutatása során az olvasó betekintést nyerhet a győri egyházmegyei alsópapság olvasáskultúrájába, megtudhatja, milyen könyveket forgattak a plébánosok, és hogy mi befolyásolta az olvasási szokásaikat. Ezt követi Francesco Orsolini kismartoni várplébánosnak, Esterházy Pál nádor udvari papjának hagyatéki leltára, amely példaként illusztrálja az előző, összefoglaló jellegű tanulmányt, a plébános életének és könyvtárának bemutatásával. A fejezet utolsó tanulmánya az előzőektől eltérően nem a papságot, hanem a környezetüket, a plébániákat vizsgálja, ismét a vizitációk segítségével. A plébánia állapota, mérete és gazdagsága egy újabb szempontot ad a plébános és hívei kapcsolatának vizsgá249
