Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÉRLEG - PERGER GYULA: Utószó-féle Zsupos Zoltán Hirdetmények, színlapok, aprónyomtatványok Győr 1848-1849 című könyvéhez
Mérleg Két emberöltő múltán Zsupos Zoltán, a Magyar Országos Levéltár H 15 7692/D jelzetű dokumentuma (Korbonits István polgármester előterjeszti Labek Jakab 1848. július 31-én kelt jelentését Szemere Bertalan belügyminiszternek. Győr, 1848. augusztus 7.), illetve az annak mellékleteként fennmaradt — lényegében cenzori — nyomtatványok alapján „nyomozásba” kezdett, és a több közgyűjteményben (Magyar Országos Levéltár, Xántus János Múzeum, Győr Megyei Jogú Város Levéltára, Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Győri Egyházmegyei Levéltár, Richter Archívum, Országos Széchényi Könyvtár, Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára) szétszórva fennmaradt „győri nyomtatványokat” összegyűjtötte. Az elvégzett munka — csak az egymás mellett működő győri közgyűjteményekben lévő anyag „külsősként” való összefésülése — már önmagában is kiemelkedő teljesítmény; Zsupos azonban a korábbi munkáira is jellemző precizitással e dokumentumokat is számba vette, egybeszerkesztette és értékelte is az 1848-1849-es győri nyomtatványokat. Kiváló bevezetőjében rávilágít e sajátos források jelentőségére, „felhasználhatóságára” is. Munkájának intenzitását mutatja, hogy még a nyomdai előkészítés során előkerült dokumentumot is a gyűjteményhez illesztette, négys^áiyötvenhatodikkénA. Arra is figyelt - nemcsak a város egykori kétnyelvűsége okán —, hogy akár a hazai, akár a német anyanyelvű kutatók/érdeklődők pontos és szakszerű fordításban ismerhessék meg a dokumentumok teljes szövegét. A kiváló fordítói munka Tuza Csilla érdeme. Az 1848-1849-ben kiadott aprónyomtatványok, hirdetmények, röplapok és színlapok módszeres archiválása, összegyűjtése tehát már a szabadságharcot követően megkezdődött, s azok egy részét már a 19. században publikálták is, igazi jelentőségük mégis csak Zsupos Zoltán feltáró munkája nyomán kezd kirajzolódni. Az immáron teljes — vagy legalábbis annak tekinthető — kollekció ismeretében lehetséges csak a forradalom és szabadságharc győri hétköspiapjainak, mikro- és mentalitástörténetének árnyalt és az ideológiáktól, heroizálástól mentes szakmai megközelítése. Olyan adattárral rendelkezünk most már, melynek fényében akár újra elővehető — és újraértékelhető — lesz például Meszlényi Antal méltatlanul elhallgatott, A magyar katholikus egyhá^ és a% állam 1848/49-ben című munkája862, vagy lendületet adhat a kisebb területi egység forrásait közzétevő kalocsai kezdeményezés folytatásának is, hogy eligazodhassunk végre az „... eszmék és dolgok zavarában”.863 Zsupos Zoltán gyűjteménye alapján természetesen a már meglévő forradalmár portrék is árnyalhatok, csakúgy, mint a propagandaanyagok megjelenésével és feltárásával egyre jobban pontosítható — vagy éppen a nyomtatványok személytelensége, időtől és helytől való függedensége okán zavart okozó — archontológiák, iüneráriumok. Zsupos Zoltán hiánypóüó összeállítása ráirányítja a figyelmet azokra a hiányzó dokumentumokra is, melyek nyomdafestéket ugyan nem láttak, de - hivatalos körlevelek, hirdetmények lévén - az egyházmegye minden plébániáján kéziratos másolatokban 862 Meszlényi Antal dr.: A magyar katholikus egyház és a% állam 1848/49-ben. Szent István-Társulat, Budapest, 1928. 863 Lakatos Andor és Sarnyai Csaba Máté (szerk.): „...eszmék és dolgok zavarában... ” 1848/49 és ami utána következett... Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából. Kalocsa, 2001. 243
