Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
TÓTH László: Schleich Lajos pályája
Dr. Tóth Lás^/ó 1925. szeptember 1-jén reggel 8 órakor indult vissza Bécsből Budapestre a hajótársaság Erzsébet nevű hajóján. Útközben visszagondolt a hatalmas városra: „Isten tudja miért, de szerette ezt a várost” - sóhajtott fel (S.L.). „Feledte a sok keserűséget, feledte, hogy nap - nap után élvezettel barangolta be a várost”. Csodálatosnak tűnt a középkori Szt. István templom 132 méter magas tornyával, amely igazodási pont volt számunkra, ha netán eltévedtünk volna. Rajongással töltötte el az opera, a városháza 99 méterre törekvő csúcsa, majd a benne felravatalozott szocialista polgármester hatalmas alakja kitörölhetetlenül vésődtek bele leikébe. Schwarzenberg- palota világító kőkútja, a Stadt parkban úszkáló hattyúk, az univerzitás, az Uránia mind-mind „örök időkre szóló emlék-téglák az emlékezet épületében.” Még 1925. augusztusában valaki újságolta az internátusbán, hogy7 magyar követségen ingyenes hajójegyet adnak Bécs és Budapest közötti útvonalra. Mivel Lajos pénze már jócskán fogytán volt, ezért Janó társaságában „nosza több sem kellett”, elindultak a Bankgasse 7. szám alatti magyar követségre, ahol némi bonyodalmak után megkapták az ingyenes hajójegyet. A hajózásban Lajosnak még nem volt része, ezért ez rá, mint új jelenségre „különös varázslatot” gyakorolt. Útitársaitól elvonulva a hajó fedélzetén üldögélt s nézte egyhangúsággal az elvonuló két partot, s fájdalom fogta el szívét, mikor a bal oldalon oly büszkén ingyen utazó cseh légionáriust látta. „Istenem — gondolta- minő igazságtalanság ez, kitúrni egy nemzetet ezer éves örökségéből.” Néhány nap volt még hátra, ezt Lajos és Janó arra használta fel, hogy bebarangolja a Bécs környékén lévő erdőket, hegyeket. Ekkor, mentek el Badenbe, a világhírű fürdő telepre, ahol a vendégek háromnegyed része magyar volt. Bejárták a fürdőtelep környékét, átmentek a viadukt alatt és „felmásztak” a várromokhoz is. A várőrző öregasszony csodálatos, szinte hiheteden mesét adott elő: Vörösmarty két szomszédvár c. művének idegen talajba átültetetett „osztrák hajtását” adta elő. Az egymással szemben fekvő két vár urai, változatos harci módszerekkel támadtak egymásra, zárult le a romantikus történet. Persze ez már csak hagyomány, tartotta emlékezetünkbe a várt őrző öregasszony. (S.L.) elhatározta, hogy hazafelé jövet Jászapátiban meglátogatja anyai nagyanyját, Fehér Franciskát. Évek óta nem volt itt és már nem ismerte meg nagymamája házát. Kérdezősködött, ami gyanús lett. Hamarosan két csendőr jelent meg a háznál, ugyanis előző nap egy betöréses lopás zajlott le a faluban, de Lajos igazolta magát. Négy napot töltött az ősi falak között, majd visszament Debrecenbe és folytatta tanulmányait. Debrecen (folytatás) (BVP.) A diákélet folytatódása. Egyetemi kör. Bethlen Gábor kör; tanulás; klinika; alapvizsga. (PVÉT. I. kötet. Debrecen, 1930. dec. 11. Napló 115-127.). Debrecenbe visszatérve folytatta a diákoskodást ott, ahol elhagyta, mielőtt Bécsbe ment tanulmányútra. Délelőtt az előadásokat hallgatta, délután tanított, este meg, hogy méltóan legyen befejezve a nap, színház s utána „táborozás” következett. 216
