Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
TÓTH László: Schleich Lajos pályája
Dr. Schleich Lajos életútja... voltunk az ajtón, nem sok fáradtságba került, hogy az asztal mellé ültessen szűk családi körben elfogyasztandó szerény vacsorára, ami legtöbbször akkora bécsi szeletből (Wiener Schnotzel) állott, hogy egészen beborította a tányért. A kissé bizalmassá szélesedett hangulatban a fiatalabbik lányka (Paula) érdeklődésére elmondtuk: nagyon szeretjük ezt a bécsi specialitást, s ha alkalom adódik, ezt rendelünk a Gasthausban. Hát ilyen eset nem volt. A kiadós vacsora megoldotta a reggelit. Enyhítette az ebéd gondot is. Ebéd a mensa Academián volt 49 fillérért. Kenyeret nem adtak, mindenkinek magának kellett vinni az ebédhez. Az ebéd minősége amolyan tömegkoszt-féle volt, ilyet fogyasztottak a város szegényebb polgárai. Lajos általában a vacsorát „átsétálta” és a reggelit elaludta. Kissé részletesen meséltem a bécsi napokról. Ezeket a gondolatokat emlékeztetőül szántam azoknak, akiknek az a meggyőződésük, hogy határon túl azok is boldogulnak, akik szűkös anyagi alátámasztással vették kezükbe a vándorbotot. Lajos és Janó barátja eljárt Mináékhoz. Hat-hét órakor. A vacsora után rendesen sétálás következett a Duna parton vagy a Práterben, de este tíz órára otthon kellett lenni. Mina és Paula a séta közben elmondták élettörténetüket. Olykor csatlakozott hozzájuk a szőke Käthe, aki Paula barátnője volt, így négyen sétálgattak Bécs belvárosában. Mina polgárit végzett és három évig hímző tanfolyamra járt, volt még városházi alkalmazott és pénztáros kisasszony. Paula nem jutott annyira, mint nénje. A polgári harmadik osztály közepéig jutott el, ám valami rejtélyes ügyből kifolyólag kiléptették az intézetből. Azután főzni tanult, ennek végeztével otthon maradt. Az utolsó napokban emlékezetes maradt több esemény. Ott voltam a Burg közelében a Bundeskanzlei mellett, mikor két teherautón kb. 40 osztrák rendőri uniformisban berontottak a kancelláriába s agyon lőtték Dollfuss kancellárt. Elmentem én is Dollfussnak a városháza előtt felállított ravatala előtt, s részt vettem a temetésen is. Négy repülőgép kerengett a sír felett s koszorút dobtak a sírra. Láttam egy másik esetet is, mikor az osztrák csendőrök kifogták a Hitlerjugend 100 tagját a Donaukanalból, amint a csatornában úszva éltették Hidert. Lajos megtapasztalta, hogy a Bécs belvárosában lezajlott tüntetéseket és zavargásokat, miként oszlatja fel a bécsi rendőrség. Egy ilyen eseményen részt vett Lajos és Janó barátja is. A tüntető tömeget a lovas rendőrök kardlappal szétverték. Lajos „beugrott” egy közeli parkba abban a hiszemben, hogy ott mentesek lesznek a rendőrtől. Két lovas rendőr azonban utána ment. Lajos a két ló közé szorult, egy szerencsés pillanatot kihasználva, harsány kiáltással kiugrott szorult helyzetéből és kiszabadította magát. Lajos így foglalta össze a bécsi tanulmányút tanulságait: Ötven év távlata megszépíti az eseményeket. Jelentőségét abban látom, hogy fiatalok voltunk, gondjaink voltak, de azokból nem csináltunk problémát. Megoldódott minden a maga módján. A szórakozáson kívül pozitív haszna is volt kirándulásoknak. Uton-útfélen tanulhattunk, a szemünket kellett kinyitnunk. Az élőszó észrevédenül meghozta a maga gyümölcsét. Rájöttem arra is, nem kell mindig beszélni, olykor a hallgatása is — más beszédének hallgatása gazdagítja a szókincset s bátorságot ad szófordulatok alkotására s azok alkalmazására. 215
