Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÁRFI ATTILA: Győr színészete a 19. század második felében, különös tekintettel az itt szerepet vállalt jeles egyéniségekre
i Márfi Attila ben örökös tagjává választotta, az uralkodó pedig a Koronás Nagy Érdemkereszttel tűntette ki.73 Élete utolsó szakaszában a Nemzeti Színház, a Király Színház és a Magyar Színház társulatainál szerepelt, szinte mindig óriási sikerrel. A korai magyar filmekben, A tánc (1901) és a Nagymama (1916) c. filmekben is játszott. 1921. október 8- án a róla elnevezett egykori Revü Színház névavatásán lépett fel jelentős szerepben hosszú szünet után. Utolsó színpadi szereplése a Városi Színházban volt 1922-ben, ahol az Idős Színművészek Nyugdíjintézete szervezett jótékony célú előadást. Budapesten 1926. január 18-án hunyt el. Holttestét a Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel, az ezt követő gyászszertartáson a korabeli tudósítások szerint akkora tömeg tolongott, mint negyed évszázada Kossuth Lajos végtisztességénél.74 A másik ígéretes talentum Jászai Mari, aki három éves korától nevelkedett Győrben, és az első színpadi bemutatkozására is itt került sor. A „legelragadóbb boszorkány” Jászai Mari pályaképéhez „Haragban alkottak” Jászai Marit mindenki a „nemzet tragikájaként” ismeri, mégis számos más elismerő jelzővel illették tündöklő pályafutása alatt. Az előadás címében feltüntetett, talán nem éppen hízelgő jelzőt Hevesi Sándortól, a Nemzeti Színház főrendezőjétől kapta a Kárpáti-Vajda75 76 szerzőpáros „Kőmíves Kelemen” című színdarabjának 1917 elején tartott egyik próbáján, ahol a nagy tragika „boszorkányt” alakított. Hevesi így lelkendezett a művésznőnek: „Mija kedves, maga a legelragadóbb boszorkány. Csodálatos, amit csinál!” Mire a nemzeti színjátszás nagyasszonya ingerülten így reagált: „Tudom. Azért is kapok évek óta csak boszorkány-szerepeket. Másra sem vagyok jó. ’V6 Való igaz, hogy Jászai Mari ekkor játszotta Mirigyet is a „Csongor és Tündében”, de boszorkányközeli (ha szabad ezt mondanom) szerepei közül említhetjük a Lady Machbetet, Gertrudist és Borgia Lukréciát is. S persze Sardou „A boszorkány” cmű darabjában is játszott, természetesen a méreg és bajkeverő varázslónőt alakítva.77 Mindezen alakítások számos más legendás szerepjátszás mellett a művésznő pályafutásának legnagyobb sikereit jelentették. Magam e ragyogó és boszorkányos talentumú pályafutás csak néhány kiragadott részletének ismertetésére, az eddig kevéssé ismert művészi háttér és pályája győri vonatkozásainak felvázolására vállalkozhattam. Bár a nagy magyar művésznő nem Győrött született, nem is itt halt meg, s első „hivatalos” fellépése sem köthető a városhoz, mégis számtalan szállal kapcsolódott Győrhöz és környezetéhez. Ennek a rendkívüli művész és életpályának a győri élmények; az itt átélt fájdalmak és örömök adták meg számára a mindhalálig tartó útravalót. 73 Uo. 74 Uo. 75 A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk.: Kerényi Ferenc, Bp, 1987. 277. Kárpáti Aurél-Vajda László: Kőmíves Kelemen. Rendezte: Hevesi Sándor. Bemutató: 1917. január 12-én. 76 Kárpáti Aurél: Jászai Mari. In: Nagy magyar színészek. Szerk.: Gyárfás Miklós és Hont Ferenc. Bp., 1957. 194-195. 77 Magyar Színházművészeti Texikon. Főszerk.: Székely György. Bp., 1994. 337. 130
