Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 35/2015 (Győr, 2015)
MÁRFI ATTILA: Győr színészete a 19. század második felében, különös tekintettel az itt szerepet vállalt jeles egyéniségekre
Győr s^ínés^ete a 19. század második felében A Komárom megyei Ászáron született 1850. február 24-én78 Keszey Julianna és Krippel József ácsmester negyedik gyermekeként, s ahogy visszaemlékezéseiben feljegyezte: „Engem haragban nemzettek. Haragban alkottak a szüleim és szerencsétlenségek és országos csapások alatt érlelt meg az anyám a túlságosan vérző szíve alatt: 49/50-ben a szabadságharcunk leverése alatt hordott magában. ”79 Itt kell megjegyeznem (később is hagyta), hogy a szabadságharc és Petőfi iránti rajongása miatt a születési dátumát életrajzában 1849-ként tüntessék fel, azaz egy évvel öregbítette magát, amire nem sok nő képes.80 81 Három esztendős, amikor Győrbe költöznek a jobb megélhetés reményében, de édesanyja korai halála után a közeli Pannonhalmára került egy rokonához, mert nyolc gyermekét nem tudta egyedül nevelni a megyei hajdúnak beállt ácsmester. Itt élte át alig hat évesen első „közszereplését” is, amikor a pannonhalmi búcsún egy vak koldus mellett állva az együttérzők sűrűn adakoztak a kitett kalapba. Naplójában erről így emlékezett: „Eeírhatatlan édes érzések futkostak végig rajtam. A legbüszkébb ember én voltam akkor a föld kerekén! Es a legboldogabb. Kólám beszéltek az emberek! Dicsértek, néztek, és az öreg vak áldott. Ereztem, hogy — szereplek... Győrbe visszakerülve az Orsolyitáknál járt iskolába, de az otthoni ínséges körülmények miatt igen korán cselédsorsra jutott.82 E polgárcsaládoknál érték első könyvélményei és Petőfi költészete iránti mindvégig megmaradó rajongása is. „Das Kind hat Talent” Még nincs tíz éves, amikor pajtásai előtt ösztönösen is játszik, szerepel, de az egyik vizsgán az Orsolyitáknál az elnöklő Simor János győri püspök elismerő szavait is kivívta egy „szavallata” nyomán: „Das Kind hat Talent”, azaz „A gyerek tehetséges”.83 Ennek az elismerésnek és felismerésnek a súlya mindvégig elkísérte, bár otthon nem figyeltek fel tehetségére, sőt nagyon szigorúan tartották. Azonban a győri apácák segítségével elhagyva a szülői házat Bécsben cselédeskedett, majd 14 évesen Pesten a „Fekete Macskához” címzett fogadóban, mint kiszolgálónő szolgált. Innen kelt vándorútra egy bűvészházaspárral, akikkel egész Csehországot bebarangolta.84 Gyakran maga is fellépett, mint „lábatlan nő” és „csodapók”. 16 éves, amikor az 1866-os osztrák-porosz háború idején, markotányosnőként a königgrätzi csata sebesültjein próbált meg segíteni. (Később hasonló önfeláldozással az első világháború sebesült hadfiai között is megjelent és ott is úgy segített, ahogy tudott.) Érdemeiért 300 forint végkielégítést kapott a csá-78 Uo. 79 Magyar Színművészeti Lexikon. II. kötet. Szerk.: Schöpflin Aladár. Bp., 1941. 319. 80 Kárpáti Aurél I.m. 192. 81 Márfi Attila: Fejezetek a győri színjátszás arcképcsarnokából. Jászai Mari a nemzet tragikája. In: Győri Múzsa Főszerk.: Korcsmáros György. Győr, 2001. 51. 82 Uo. 83 Uo. 84 Kárpáti Aurél I.m. 198. 131
