Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 7 7. századi Győrben... győri székeskáptalanhoz és fordította le előttük szóról szóra, azután erősítette csak meg a végakaratot a káptalan a szokásos formulájával.33 Talán az itt ismertetett néhány adatból is kitűnik, hogy a nem magyar nyelvű testálóknak különösen érdekükben állt utolsó akaratuk írásba foglaltatása, és az írott végrendelet magyar nyelvre fordíttatása, hiszen ez utóbbit erősítette meg és másolta be testamentumkönyvébe a káptalan; az idegen nyelvű eredetit tartalmazó levél kerülhetett talán a testamentumlevelek gyűjteményébe vagy maradhatott talán a testálónál, majd annak halála után utódainál — és tűnhetett el később (sokszor a családdal együtt) a történelem viharaiban. A fenti kérdést továbbgondolva vettem vizsgálat alá forrásainkat: mennyiben „üt át rajtuk” a szóbeliség? Mit tudunk keletkezési körülményeikről? Számos érdekes adalékot találtam ezzel kapcsolatosan is; közülük szeretnék néhányat ismertetni! Találtam olyan eseteket, amikor a testáló egészségi állapotának gyors romlása tette szükségessé az azonnali szóbeli végrendelkezést. Wrachewich Márton győri esküdt pl. azt vallja, hogy „Anno 1627 kiskarachon napian” ment a halálos beteg „Meßaros Gyurko, alias Kurcz Gyeorgy” polgárt meglátogatni, aki akkor előtte és a betegágynál jelen lévő sógora, Chanaky Balázs, ill. társa, Meßaros György előtt testamentumot tett; ezért kéri a káptalant, hogy az általuk elmondott formában a testamentumot jegyezzék le és erősítsék meg.34 Máskor a pontos körülményeket nem ismerjük, de hasonlóra gyanakodhatunk: így pl. azon, 1628. január 22-én kelt testamentumlevél esetében, melyben az „Istenben el niugott Nemes Dallos Eörsebet Aßoti DispositioytuT vallott a székeskáptalan előtt a jelenlévő öt tanú35 — az eset külön érdekessége, hogy öt asszony tanúskodott! Pontosan ismerjük viszont Odor András testamentumának „keletkezéstörténetét”. 1630. március 15-én vallja Tar István, Szuch István és Bayuß Mihály, hogy Horuat Pál győri főbíró akaratából elmentek Odor Andráshoz, hogy előttük testamentumot tegyen, de „migh oda érkeztünk ho^aia, nielue ßolasatul addigb el ualk\ viszont „uoltanak koerniule il beöchuletes Aßony állatok’ — szám szerint négy fő, akiket meg is nevez —, „azok igy referálták mi eleotunk a% dolgok, hogy Odor András ép elmén lévén, szabad akaratából nyelvével szólva mit mondott. Ezt 11 pontba foglalva leíratják, majd ekképpen erősítik meg a testamentumot: „My azért, az feliül megh neue^ett ßemelyek ugian azpn feliül megh neuegett bechuletes Aßoniok referálásához kepest uittük ez dolgot confirmatiora az Gieory Nemes Kaptalanbeli Uraknak eö Nagisagoknak es Urasagoknak kezeink irassaual espechetunkkel meg erositetuenk36 Az említett példák azt mutatják, hogy Győrött a 17. század első évtizedeiben már a nőket is elfogadták testamentumos személyeknek; Tárkány Szűcs Ernő kutatásaiból tudjuk, hogy Hódmezővásárhelyen ez még másfél évszázaddal később is ritkaságnak számított.37 Bizonyítják egyben azt is, hogy az írásbeliségnek rangja volt a 33 GYEL, GYKHL, Fasc. 296., N. 28819. 34 GYEL, GYKHL, Liber Test., Tom. 1., p. 50-51. 35 GYEL, GYKHL, Fasc. 296. N. 28829.; további érdekessége az esetnek, hogy a testáló Dallos Miklós győri püspök testvérhúga volt! (Vö.:JENEI 1944; GECSÉNYI 1978. 17. o.) 36 GYEL, GYKHL, Liber Test., Tom. 2., p. 20-21. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 37 TÁRKÁNY SZŰCS 1961. 170. o. 65
