Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. s^á^adi Győrben... Istuan Praedicator Uram tanuló fianak Istóknak' hagy 10 tallért;22 arra nem utal, hogy rokon személyről lenne szó. A legérdekesebb talán e szempontból az 1697-ben testáló Baranyay Mihály rendelése: felesége adjon Telekesy István kezébe 30 forintot, hogy „Komában meltoytassek Matalic% Gergölynek küldeni kölcsegre”, aki ennek fejében mondjon harminc misét bizonyos János nevű emberért, aki neki igen jóakarója volt; „s ha kigyün Komábul, a% Felesegem edgyik Selyem üvet adgya néki s segicse a mivel akarja, megh Fabra kaphat as^ Plébánián".23 E rendelés arra utal, hogy a tehetősebb városlakók némelyike támogatta egy-egy tehetséges teológushallgató külföldi tanulmányait, valamint egyházi pályájának indulását. Alacsonyabb szintű tanulmányokra alig található utalás a végrendeletekben. A néhány fellelt adat a mesterségre taníttatással kapcsolatos. Ezek némelyike meglehetősen szűkszavú: az 1661-ben testáló Keczkemethy Szűcz György pl. csupán azt említi, hogy elhalt felesége Ádám nevű fiuk „tanulságára” 24 aranyat hagyott; hogy fiuk mesterséget tanult, arra csak egy másik rendeléséből következtethetünk: „Minden fele mih s^ers^amot hagiom fiamnak',”24 Bőbeszédűbbé akkor válnak forrásaink, ha a gyermek taníttatásának költségeit részletezik; két példát idéznék csupán, illusztrációképpen. „Gyurka fiamért adtam Csizmadia Andrásnak hogy a% Mesterseghre tanetotta 30 forintot. Tyuk, lúd és kalac^ nelköl költöttem feől ssyibadulasara 20 forintot. Janos kouacfiul vettem neki egy mentét 7 tallérért. Posztót vettem neki 10 forintért. Ahhoz vettem neki gombokat 4 forint 50 dénárt.” — olvashatjuk pl. Újvárosban lakozó Nemeth György 1650-ben kelt végrendeletében.25 Hasonlóan érdekes — bár kevesebb konkrétumot tartalmazó — Barbely Péter 1615-ben kelt testamentuma: elmondja, hogy első feleségétől született fiát, Istvánt születésétől fogva dajkával nagy költséggel nevelte fel és mesterségre taníttatta, ruházta, „míg mesterség tanulni nem ment éntőlem, elégedgyék meg azzal, mert Társ pohartis, kit érte kölle az mesterekre költenem, jól tudgya azt az jó fiam, mennyi költségembe telék”. Hogy milyen mesterséget tanult István, az nem derül ki apja végrendeletéből; az viszont igen, hogy „a^ my s^ers^amom Borotivatf’ Jancsi nevű fiának hagyta26 - vagyis valószínűleg ő vihette tovább apja mesterségét. Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a mintegy kétszáz iparosvégrendeletnek27 csupán kis töredéke tesz említést arról, hogy a gyermeket mesterségre taníttatták; miközben jóval több azon esetek száma, ahol pl. a szerszámok vagy a műhely fiúgyermek részére történő átadására utalnak. Valószínűleg egyetérthetünk Szende Katalin e kérdéssel kapcsolatos észrevételével: a kézművesek esetében „a gyermekek a családban nevelkedve a műhely mellett az annak működtetéséhez szükséges tapasztalatot is megörökölték. Ez a gyakorlat olyan 22 HORVÁTH 1997. 117. o. (A dőlttel szedett rész betűhív közlés.) 25 GYEL, GYKHL, Fasc. 298. N. 28920.; közli: HORVÁTH 1997. 192. o.; Matalicz Gergely egy évtizeddel később már a győri káptalan tagja lesz (vő.: BEDY 1938. 456. o.). 24 HORVÁTH 1997. 60. o. (A dőlttel szedett rész betűhív közlés.) 25 HORVÁTH 1996. 156. o. (A dőlttel szedett részek betűhív közlések.) 26 GYEL, GYKHL, Uber Test., Tom. 1., p. 79.; közli: HORVÁTH 1995. 57. o. 27 A győri iparos-végrendeletekről részletesebben ld.: HORVÁTH 1998. 63
