Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
Széchényi Pál érsek emlékezete. Adalékok az életúthoz és a nagycenki múmia vizsgálatának eredményei (Dominkovits Péter)
Mérleg múmiakutatásba ágyazva rekonstruálta azt a jelentős logisztikai előkészítést megkívánó, spontán rögtönzéseket sem nélkülöző, a résztvevő személyek és intézmények támogatásáról tanúságot tevő, kiterjedt szervezési munkát, ami lehetővé tette Széchényi Pál érsek eddig nem kutatott múmiájának korszerű, természettudományos vizsgálatát. A csúcspont természetesen 2007. április 20. volt, a vizsgálatokra rendelkezésre álló, engedélyezett nap, midőn az érsek földi maradványait Nagycenken, egyházi felügyelet alatt szakszerűen kiemelték, majd speciálisan rögzítve Budapestre, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába szállították, ahol már készen álltak a győri Széchenyi István Egyetem munkatársai (Kardos Károly, Ko^tna István) a 3D optikai digitalizáló mérőrendszeres vizsgálathoz. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján CT és endoszkópikus vizsgálatokkal (Tóth Géza radiológus) egyrészt az eddigi legrészletesebb koponya rekonstrukció vált lehetővé, másrészt a további vizsgálatokhoz, elemzésekhez a test belsejéből származó mintákat lehetett kinyerni. Ez utóbbi vizsgálatoknak köszönhetően ma már biztosan tudjuk, hogy a váci múmiákkal szemben Széchényi Pál érsek teste nem természetes úton mumifikálódott, nem is eg}' mérgezés mellékhatásáról volt szó, hanem tudatos beavatkozás történt. A blokk lezáró részeként Lukácsi Zoltán kanonok úr (a győri Hittudományi Főiskola rektora) — aki a holttest iránti tisztelet következetes betartása miatt a Széchényi család kérésére végig jelen volt —, a morálteológia oldaláról közelítette meg az érsek földi maradványainak vizsgálatát. Hangsúlyozta: napjainkra sokat enyhült a holttest iránti tisztelet és a modern orvostudomány elvárásai között fennállott korábbi felfogás, ami egyértelműen a vizsgálatot is segítette. A társadalomtudományi blokkban Kas Géga (történész, gimnáziumi tanár, Bp.) a korábbi szakirodalom eredményeinek összegzésével, ugyanakkor kiterjedt alapkutatásokra építve foglalta össze Széchényi Pál életútját. Tanulmánya tisztázta pálos rendbe lépésének időpontját (1661. március 19.). Széchényi Pál karrierje szervesen kötődött nagybátyjához, Széchényi György kívánságára mentették fel szerzetesi fogadalma alól, 1676-ban címzetes pécsi püspök lett, 1687-ben veszprémi püspök és egyben a törvényhatóság főispánja. Meghatározó mentora, Széchényi György esztergomi érsek halálát követően utóda a prímási székben Kollonich Lipót kalocsai érsek lett, aki helyére Széchényi Pál került (1696). Főpapi tisztségeiben mind a Veszprémi, mind a Kalocsai Egyházmegyékben aktív szerepet vállalt a katolikus egyházszervezet újjászervezésében, az egykori hódolt területek társadalmi, települési reorganizációjában. Ugyanakkor 1697—1703 között a Budai Kamarai Albizottság elnökeként a visszahódított országrész felmérésében, polgári újjászervezésének megalapozásában is részt vett — számos konfliktustól kísérve —, miképpen Buda újjáépítéséért is sokat fáradozott. A Rákóczifelkelés kitörését követően következetesen az uralkodó hűségén maradva békeközvetítést vállalt. Sarbak Gábor irodalomtörténész (Országos Széchényi Könyvtár) tanulmányában azt mutatta be, hogy a rendi szabályoknak megfelelően, 14 évesen (1661-ben), a magyar alapítású pálos rendbe lépő, noviciátusi évét Sopron város egyik jobbágyfalvában, Bánfalván található pálos kolostorban elkezdő Széchényi Pál milyen szellemiségű, rendi alkotmányú szerzetesközösség tagja lett. Később, a rendből kilépve, világi főpapként is odafigyelt a pálosokra, úgy tűnik, az 1690-es években is minden lehetőséget megragadott az egykori rendtársak felkeresésére. Véghseő Tamás egyháztörténész (Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza) a trienti zsinat 136
