Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
Széchényi Pál érsek emlékezete. Adalékok az életúthoz és a nagycenki múmia vizsgálatának eredményei (Dominkovits Péter)
Mér leg SZÉCHÉNYI PÁL ÉRSEK EMLÉKEZETE. ADALÉKOK AZ ÉLETÚTHOZ ÉS A NAGYCENKI MÚMIA VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI Szerk.: Kristóf Lilla Alida — Tóth Vilmos. Universitas — Győr, 2012. 195 old. Egy esztendővel ezelőtt, a 2012. évi Győri Könyvszalonra, a Győri Széchenyi István Egyetem egy 2007 óta folyó, a szó valódi értelmében interdiszciplináris kutatás eredményeit jelentette meg egy reprezentatív tanulmánykötetben: Széchényi Pál pálos szerzetes, kalocsai érsek személye, életútja került a történeti, egyháztörténeti kutatások, a modern múmiavizsgálat fókuszába. E kutatás kitűnő alkalmat nyújtott ahhoz, hogy az névadó személyiségéhez, szellemiségéhez hűen az Egyetem megmutassa, hogy a Széchényi család más neves tagjai életútjának, munkásságának interdiszciplináris kutatását felvállalja, támogassa. A köznemesi családok tömegéből a Széchényi család a vezető egyházi elitbe, a hazai arisztokrácia körébe történő felemelkedését az utókor egyértelműen a nagy szerzeményező, hosszú élete során az esztergomi érseki széket is elfoglaló (1685—1695) Széchényi György (1605/1606—1695) nevéhez, személyéhez köti. Mellette háttérbe szorult, méltaüanul feledésbe merült a család kortárs, másik nagyformátumú, hasonlóképpen egyházi karriert befutó tagja, a kalocsai érseki széket is betöltő Széchényi Pál (1645—1710), aki számára az előbb említett nagybácsi egyszerre volt példakép, minta és mentor. A pálos szerzetes, veszprémi püspök, majd kalocsai érsek életéről, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc békeközvetítőjéről elterjedt az — a kortársak, a közvetlenül következő generációk körében cseppet sem egyedülálló — a legenda, hogy a főpap életét mérgezés során veszítette el. Ezzel is indokolták testének mumifikálódását. Bár a család történetírója, Bártfai Szabó László a 19/20. század fordulóján, illetve Csatkai Endre a 20. század második felében határozottan cáfolta ezt a család által egyébként soha nem osztott legendát, mégis az egzakt, természettudományos bizonyítékokkal a fenti természettudományos vizsgálatok adták meg a cáfolatot. A gondosan szerkesztett kötet első nagyobb blokkjában az e könyv létrejöttét, illetve a megelőző kutatásokat ismertető írások találhatók (előszó, különböző tudományterületek bevezetői). Az egyik szerkesztő, szerző, Tóth Vilmos történész, kulturális antropológus (Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, Budapest) bevezetőjében röviden a kötet tanulmányait mutatta be, kitért a családtörténet általános (pl. a névírásmód, predikátum) és Széchényi Pál érsekhez kötött vitatott kérdéseire (pl. a már említett mérgezés, életkor). A társszerkesztő, szerző Kristóf Vila Alida antropológus, muzeológus (Szegedi Tudományegyetem) a konkrét kutatástörténetbe illesztve mutatta be a 2006-ig visszavezethető, a család részéről pl. gr. Széchényi Antal által engedélyezett, támogatott projekt megvalósulását. A Szerző, aki már korábban részt vett a váci múmiák interdiszciplináris vizsgálatában, az 1990-es évek derekától megújult hazai 135
