Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
I László Balázs nak megállapítása a forrásadatok hiányossága és csekély száma miatt meg sem kísérelhető’',49 Nem zárható tehát ki, hogy a húsz köböl bor azonos (egyenlő) legyen a fél ferto-val. Ezt támasztja alá az is, hogy az 1240. évi privilégium nem tartalmaz más olyan, az ispánnak járó szolgáltatást, amely azonosítható lenne a fél fertő földbérrel. A hospesközösségek egyik legfontosabb kiváltságának tekinthető szabad vásártartásról rendelkeznek a privilégium következő szakaszai: „ugyanezeknek szabad vásártartást (liberum forum) engedélyeztünk, mind a várban, mind azpn kívül, ahol a győri ispán és az ő emberei egyáltalán semmi joghatóságot ne gyakorolhassanak”. A vásártartási jog természetesen nem a 13. század szüleménye. Már all. századból is maradtak fenn arra utaló bizonyítékok, hogy a királyi, ispáni és püspöki székhelyeken ekkor is tartottak vásárokat, sőt, a rendszeres heti vásár intézménye is létezett.50 A vásár nem kizárólag a kereskedelmi ügyletek bonyolítására szolgált, hanem a pénzváltás (az új királyi pénz bevezetése) szempontjából is fontos volt, továbbá a megjelenő sokaság okán nagy nyilvánosságra igényt tartó aktusok lefolytatására is alkalmas volt.51 Érdekesség, hogy a fehérváriakéhoz hasonló, igen széleskörű szabadságot elnyerő győri hospesek oklevele a vásártartáshoz kapcsolódóan szokásjogi alapon fenntart egy, a győri ispánra nézve igen kedvező rendelkezést: „azt az egyet azonban a jelen levélben is külön kinyilvánítjuk, hogy annak a vásárnak a vámját, amelyet szombaton tartanak Győr városában, teljes egészében a győri ispán kapja, ahogy e^dáig is kapta, köztudomásúlag”. A vásártartáshoz szorosan kapcsolódik, annak jelentőségét és az általa nyújtott előnyöket hatványozza meg az útvonalkényszer, és az áruk felkínálásának kényszere, melyet a privilégium Győr határhoz közeli jellegének hangsúlyozásával rögzít: „minden kereskedő, úgy az Ausztriából Magyarországra leérkezők, mint a Magyarországból Ausztriába áthaladók, áruikat a győri várban letenni tartozzanak és kínálják fel eladásra”. Hóman a hospesek három „sarkalatos szabadsága” között említi a teljes vagy részleges vámmentességet.52 A győriek V. Istvántól teljes vámmentességet kaptak: „sem a saját vásárukon, sem máshol országunk határain belül semmiféle vámot ne tartozzanak fizetni, akár a király más vendégei". A rendelkezés utolsó fordulata azonban pontatlanul kelti azt a látszatot, hogy az Árpád-kori hospesközösségeknél általános volt az országos vámmentesség. Valóban e kegyet élvezték a fehérváriak és a győriek mellett a nagyszombatiak,53 a zágrábiak,54 a szatmárnémetiek,55 a zólyomiak,56 valamint a dobronyai és bábaszéki57 vendégek. Csak bizonyos megyékre terjedt ellenben ki a körmendiek,58 a sátor49 Hóman 1916. 484. o. 50 Béli Gábor. Vásárjog a középkorban. In: Vásárok világa III., Honismereti Egyesületi Kiskönyvtár 4. (Szerk.: Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza.) Szekszárd, 2008. (= Béli 2008.) 9. o. 51 Béli 2008. 26. o. 52 Hóman 1938. 459. o. 53 MA 444-447. o. 54 MA 451-455. o. 55 MA 505-506. o. 56 Georgius Fejér. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. kötet, Budáé, 1824—1844. (= CD) IV/1. 332. o. 55 MA 482-484. o. 58 HO VI. 42. o. 122
