Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
TÁSZLÓ BALAZS: A győri hospesek Árpád-kori privilégiumai
A győri hospesek Arpád-kori privilégiumai aljaújhelyiek59 és a vasváriak60 szabadsága, míg például a nyitraiak,61 a soproniak62 és a pozsonyiak63 vámmentessége más módon (vámtípusokra nézve) volt korlátozott. V. István „minden majdani vita kijárásával a Dunán kikötővel bírhassanak, és ajt szabadon bírják” rendelkezéséből két következtetést vonhatunk le. Egyrészt az oklevél kiadását megelőzően vélhetően vitás volt (talán a hospesek és az ispán között) a dunai kikötőhasználat kérdése, a király pedig ezt a vitát is le kívánta zárni. Másrészt maga a szabad kikötőhasználat, amellett, hogy a győriek nem kényszerülnek mások kikötőit használni, nyilvánvalóan feltételezi a hajóik létezését és így a szabad folyami kereskedelmet, esedeg a halászatot. Az 1271. évi privilégium az elszállásolás alóli mentességet is kiterjeszti. Míg az 1240. évi levél csak az ispán elszállásolása alól mentesítette a győrieket, addig az új szabály szerint: „semelyik bárónk ne szándékozzon és ne merjen náluk megszállni”. Ez, figyelembe véve egy kísérettel és lovakkal érkező báró napi két étkezéssel kiegészült szállásolásának költségeit, igen komoly szabadságot jelentett. Nem szól ugyanakkor az oklevél a király elszállásolásáról, őrá nyilván nem vonatkozott az idézett rendelkezés (szemben a pozsonyiak 1291. évi levelével,64 amelyben III. András kimondja, hogy még a király sem szállhat meg erőszakkal a pozsonyi hospeseknél). Gazdasági oldalról közelíti meg a király a katonaállítási kötelezettség kérdését is, amikor így rendelkezik: „mivel ejen győri vendégeink szegénysége nyilvánvaló számunkra, a fehérvári polgárok szabadságához képest ajt aj egyetlen kivételt tesszük, hogy sem velünk, sem semelyik bárónkkal hadba vonulni ne tartozzanak”. Ez a kedvezmény két okból tekinthető különösnek. Egyrészt a katonaállítás az Árpád-kori hospesközösségek egyik legtipikusabb kötelezettsége volt, melyet a privilégiumok is jellemzően kötelezettség-jelleggel szabályoztak, nem mentességként. Másrészt a katonaállítási kötelezettség alóli kifejezett mentesítés csupán további három Árpád-kori hospes-privilégiumban szerepel. Ezek közül is kettő, a korponaiak 1244. évi65 és a zágrábiak 1242. évi66 levele a mentességet csak öt évre biztosítja. A győriekhez hasonló teljes és határozadan idejű mentességet csak a zágrábiak kaptak 1266-ban67 IV. Bélától. Az idézett mondatból pedig az is kiderül, hogy ilyen mértékű kedvezményben még a (vélhetően) legteljesebb hospesszabadságot élvező fehérváriak sem részesültek. Összegzés A győri hospesek két Árpád-kori privilégiumának elemzése után, némi kitekintéssel más hospesközösségek szabadságleveleire is, e téma feldolgozójaként bízom abban, hogy láthatóvá vált, milyen átalakulás, fejlődés ment végbe a 13. században, amikor a 59 ÁÚO VIII. nr. 4. «> MA 551-554. o. 61 MA 498-499. o. 62 MA 545-548. o. ö MA 623-627. o. 64 MA 623-627. o. 65 CD IV/1.329. o. 66 MA 451-455. o. 67 MA 507-512. o. 123
